Köszönet a szerzeteseknek „…mindenki számára fényként szolgáljanak a Krisztus szeretetérôl”

 

 

1997 óta február másodika, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe egyben a megszentelt élet napja. A korábbi évek hagyományaihoz híven Kiss-Rigó László püspök celebrálta a misét a szegedi székesegyházban, amelyen részt vettek azon szerzetesközösségek, világi intézmények és az apostoli élet társaságainak tagjai, akik a Szeged-Csanádi Egyházmegye területén munkálkodnak.

Csak a püspöki székhely közelében több mint félszáz megszentelt életet választó fejti ki üdvös tevékenységét az evangelizáció, az oktatás, a lelkipásztorkodás területein. A teljesség igénye nélkül említhetjük a szeged-alsóvárosi ferenceseket, a felsővárosi minoritákat, a jezsuitákat, a gimnáziumot működtető piaristákat, a Hódmezővásárhelyen élő és tanító Domonkos-nővéreket, a szegedi és makói iskolanővéreket, a Sacre Coeuer nővéreket, továbbá a Fokolár Lelkiség tagjait. Többségük – kivéve azokat, akiket feladataik máshova szólítottak – részt vett a február másodikán, Urunk bemutatásának ünnepén tartott szentmisén a Fogadalmi templomban.

– Ma visszaemlékezünk Jézus gyermekkorára. Akko­ri­ban negyven nappal a gyermek születése után az első fiút Istennek kellett felajánlani, ezt tették meg Jézus szülei is – fogalmazott Kiss-Rigó László a szerzetesek és a székesegyházat megtöltő hívek előtt. A püspök hozzátette, ez egyben a megszentelt életet választók ünnepe, akik hálát adnak hivatásukért, s ugyanekkor a közösség is köszönetét fejezheti ki az egyházmegyében élő, dolgozó szerzeteseknek.

A mise gyertyás bevonulással kezdődött, a gyertyaszentelés egyik legrégebbi hagyományaink közé tartozik. Az Ószövetséget jelképező két idős ember: Simeon és az életét Istennek szentelő özvegyasszony, Anna felismerték a Megváltót Jézus bemutatásakor a jeruzsálemi templomban. Simeon azt vallotta, hogy ő az egyetlen megoldás, Krisztus lesz az, aki a pogányoknak és mindenki másnak világosságot hoz, és a választott népnek dicsőséget ad. Jel lesz a gyermek, aki után döntést kell hozni: vele, vagy ellene? Az ide vezető út azonban rengeteg szenvedéssel, konfliktussal jár, Simeon megjósolta, hogy Mária szívét is tőr járja át.

A püspök párhuzamba állította mindezt saját küz­del­meink­kel. Sokszor mókuskerékhez hasonlítjuk az életünket, s ugyan panaszkodunk, de nem teszünk azért, hogy ezen változtassunk. Pedig Isten a Megváltón keresztül szól hozzánk: vegyük észre őt, lépjünk ki a megszokott környezetünkből. – Napjainkban is Jézus Krisztus az egyetlen fény, az útmutató minden ember számára. Nekünk, akik kapcsolatba kerültünk vele – mint egyház, közösség vagy egyes keresztény ember – hivatásunk, hogy erről hiteles tanúságot tegyünk. Nem szóban, hanem elsősorban életünkkel. A szerzetesek azok, akik azt a hivatást választják, hogy egész működésük során mindenki számára fényként szolgáljanak a Krisztus szeretetéről: köszönjük nekik életük tanúságtételét!