Gyulatelevízió
A 90. születésnapját ünneplő Gyulay Endrét köszöntötte az utód, Kiss-Rigó László püspök.
A szeptember 28-án a szegedi püspöki palotában rendezett zártkörű összejövetelen a nyugalmazott püspökkel ünnepeltek az egyházmegye helynökei, Kondé Lajos, Kovács József, Kovács Péter és Serfőző Levente. Állami részről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, valamint Fedor Tibor, a Miniszterelnökség Egyházi Koordinációs és Kapcsolattartási Főosztályának vezetője köszöntötte Gyulay Endrét. Kiss-Rigó László Róma püspökének áldását közvetítette az ünnepeltnek.
Dolgozni: itt és most
– beszélgetés a 90 éves Gyulay Endre emeritus püspökkel
Lelkipásztor, papnevelő és egyházépítő püspök – a születésnapját ünneplő Gyulay Endrét kérdeztük a 67 lelkipásztori év munkában és eredményekben gazdag szolgálatáról.
➜ Szolgált a tanyavilágban, faluban, kis- és nagyvárosban, üldöztetésben és szabadságban. Hogyan közeledett az emberekhez?
➜ A pap nem várhat a kedvező alkalomra, hogy dolgozzék. Nincs alkalmas és alkalmatlan idő. Jó pasztorális érzékkel meg kell találni, mi az, amivel meg lehet fogni az embereket. Gyerekként megtanultam, milyen otthon lenni a plébánián, milyen, amikor a pap odafigyel a gyerekekre, és szeret bennünket. A tanyavilágban azt tapasztaltam, a tradicionális vallásosság az út, ahol el lehet indulni. Ezért a szentségekre készítő hitoktatás, keresztelő, házasságkötés, a halottak búcsúztatása, házszentelő, búcsú kiváló alkalom volt a megszólítani az embereket. A városban az ifjúság, a családok pasztorációja mellett a karitász és a kórházi lelkigondozás adott lehetőséget a munkálkodásra. Nem szabad várni, hogy az emberek majd jönnek hozzánk, nekünk kell utánuk menni. Keresni a személyes kapcsolatot, érdeklődni az életükről, családi gondjaikat meghallgatni. Köztük lenni, ahogy Jézus tette, és nagyon becsületesen Krisztusnak élni. A vele való kapcsolat indítja az embert, hogy mit kell tennie.
➜ Egy évtizedet tanárként és spirituálisként foglalkozott a papnövendékekkel. Mire épített a papnevelő?
➜ Életre szóló alapokat kaptam tanulmányaim során a szemináriumban. Kezdetben jezsuita tanáraink voltak. Hunya Dániel spirituális olyan lelkiséget élt elénk, ami számomra követendő lett. Nagylelkűség, mindent odaadás Istennek, az Ő akaratának keresése. A szerzetesek elhurcolása után, a feloszlatott kalocsai szeminárium tanárai lettek a nevelőink. Általuk az került a középpontba, hogyan pasztoráljunk.
A szemináriumba a lelkipásztorkodás sűrűjéből kerültem, s azt tanítottam, amiben nagy tapasztalatom volt, kateketikát, homiletikát és hodegetikát. Tehát a pasztoráció gyakorlata volt a középpontban. Megszerveztem, hogy a papnövendékek egy-egy hétvégét plébániákon tölthessenek, hogy ismerős legyen számukra a világ, amikor odakerülnek. Jeles személyiségeket hívtam beszélgetni a közélet, a kultúra területéről, hogy a növendékek az élet más területein is tájékozottak legyenek.
➜ Püspökként került bele a rendszerváltásba. Mit tartott a legfontosabbnak?
➜ A püspökségre való felkérés váratlanul ért. Nem éreztem magam alkalmasnak a feladatra, rálátásom sem volt igazán arra, mit jelent püspöknek lenni. De tudtam, fel kell kínálni a munkánkat, és kiküzdeni hozzá a feltételeket. Elindult az építkezés: visszahívtuk a szerzetesrendeket, egyházi iskolákat indítottunk el. Hosszú felkészülési folyamattal 1995-ben megrendeztük a Szeged-Csanádi Egyházmegye zsinatát, melynek folyományaként szakpasztorációk kezdték meg működésüket. Kiépült a karitász hálózata. Otthont nyitottunk az értelmi fogyatékosok és a krízisbe jutottak számára. Elindítottuk az ökumenikus találkozókat a protestáns lelkészekkel. Havonta egyszer ültünk le a fehérasztalhoz. Látszatra nem nagy dolog, de belül nagyon sokat használtak az összehangolódásban, más légkört adtak az egymással való kapcsolatban. A konferencia rám bízta a jegyesség, házasság területe mellett az ifjúság ügyeit. Elindult a vezetőképzés, a Regnum Marianum közösség modellje alapján. Szegeden létrehoztuk az egyetemi lelkészséget, az egyetemi katolikus kollégiumot, lelki gyakorlatos centrumot. Ekkor már rendszeresen megtartottuk a Szent Gellért Találkozót, ahol az egyházmegye ifjúsága gyűlt évről évre össze. Szent II. János Pál pápa látogatása körüli feladatok – az ifjúsággal való találkozás és a debreceni ökumenikus találkozó – püspöki szolgálatom csúcsát jelentették. Püspökként felelősségemnek éreztem, hogy az egyház társadalomról szóló tanítása hangot kapjon, így kezdeményeztem az Igazságosabb és testvériesebb világot című körlevél megírását.
Visszatekintve leginkább hálát érzek. Ma is megvannak a feladataim, a szentmisék a dómban, a gyóntatás, katekézis. Ahova hívnak, egyelőre mindenhova megyek, a kihívás a pasztoráció számára nagyobb, mint valaha.
