Gyulatelevízió
Apokalipszis
Ki vonná kétségbe, hogy apokaliptikus időket élünk? A médiából szakadatlanul árad ránk a természeti kataklizmák és az emberi felelőtlenség okozta válságok híre: a forrongó és önmérsékletét elveszített világot ebben az esztendőben még a világjárvány is a fenyegetettség, a szorongás bilincseibe kényszerítette. Aligha nincs üzenetértéke annak, hogy Balló Andrea és Szerdahelyi Péter közös – a járvány első hulláma idején elmaradt, majd a második hullám kezdetekor már óvintézkedések közepette megnyílt – tárlata a szentírási végidők értelmezési keretét kínálja föl a művek szemlélőjének. A Biblia Pauperum, avagy az Apokalipszis kora című kiállítás két, hagyományosan egymással vetélkedő vizuális műfaj, a festészet és a fotóművészet eszközeivel fogalmazza meg korunk szorongásait, bizonytalanságát, a pusztulás profetikus látleleteit, de egyúttal a remény üzenetét is.
Pillantások az Örökkévalóságból
A szegedi Somogyi-könyvtár első emeleti folyóirat-olvasója adott otthont szeptemberben Ancsa-Molnár Hajnalka ikonkiállításnak. Az alkotó – aki egyebekben az egyházmegyei Karitász-szervezet munkatársa – évtizedek óta él a másfél évezrednél is ősibb művészet bűvöletében. Az ikon művészetének lényege abban áll, hogy egyénítés és a pillanat benyomásainak megragadása helyett az örök mondandóra összpontosít: a változandó helyett az örök lényeget igyekszik megragadni. Alapjában véve teológiai gyökerű művészet tehát: amint a testet öltött és megdicsőült Ige istenítette át Krisztus emberi természetét, az ikonművészet is az üdvözítés erejében mutatja föl istenképiségünk rendeltetését és örök célját. Ez a magyarázat az ikonokon feltűnő portrék mozdulatlanságára: az örök béke, az üdvösség isteni dimenziói sugároznak róluk, és ugyanez tükröződik a transzcendenciát szimbolizáló aranyfelületeken is. Az ikon tehát képpé formált imádság, és mint ilyen, művelői a szent hagyomány, a vizuális ortodoxia örök példáihoz igyekeznek hasonlóakká válni, hogy ezáltal a szemlélőt is az örök isteni értékek világába vezessék.
Mítoszok és gyökerek
A szentesi Koszta József Múzeum a Dél-Alföld ritka becsű leletanyagával kiegészítve tárta közönség elé a Magyar Természettudományi Múzeum vándorkiállítását. Az Attila örökösei, Szentes határában – A hunoktól az Árpád-házig címet viselő időszaki tárlat népszerű és viták kereszttüzében álló témába, nemzeti genealógiánk kérdéskörébe vezet az antropológiai és genetikai kutatások kalauzolásával. Hisz a Kárpát-medencei sztyeppei népek – a hunok, a gepidák, az avarok és a 9. századi honfoglalók – nyomában maradt régészeti leletanyag olyan, mindannyiunkat máig foglalkoztató rejtélyek megoldásához vezethet közelebb, mint a sámánok működése, néprajzi motívumkincsünk ősi üzenete vagy éppen Attila eltemetésének legendája és a mondáinkban szilárdan fennmaradt hun–magyar rokonság.
