Gyulatelevízió
„Ember vezeti az embert Istenhez”
„Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért; a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (2Tim 2,1-4)
Az október 25-én elhunyt Bolberitz Pál professzor életét különösen áthatotta mindez, amit Szent Pál apostol Timóteushoz írt második levelében olvasunk. Bolberitz Pál professzorra nehéz dolog emlékezni, különösen Szegeden, ahol tevékeny professzori pályája utolsó időszakát töltötte. Azért nehéz, mert a nálunk eltelt tizenegy évben növekvő szeretettel vettük körbe őt, ha lehet ilyet mondani egy különösen is tisztelt, az ország szellemi életét is meghatározó professzorra. A Professzor úrban a rendkívül világos hittudósi látásmód és szigorúság az emberi közvetlenség és a kellő humor belülről hitelesítő erejével párosult. Ezért tapasztaltuk Bolberitz Pál szegedi filozófiai katedráján is azt a „léleksugárzást”, amit minden igazi nevelő legfőbb jellemzőjeként azonosított éppen az a Marczell Mihály, aki az intézményünket alapító Glattfelder Gyula szellemi vonzásában fejlődve lett az 1930-as évektől a pesti Hittudományi Kar dékánja, erkölcstani és neveléstudományi tanszékének professzora és a szónoklattannak, dogmatikának is oktatója.
Nos, akár jelképesek is lehetnek a történelem párhuzamai, amiknek ismeretét Bolberitz professzor sokra tartotta, és ezirányban is gazdag műveltségét szónoklataiban, nagy érdeklődéssel követett konferenciabeszédeiben éleslátásával egybeszőve kamatoztatta. Bolberitz Pál
is többször volt a pesti teológia dékánja, évtizedekig tanszékvezetője, és kiváló rétorként szép orgánummal, határozott beszéddel kötötte le hallgatóságát. Figyelmét Gál Ferenc könyvei fordították a remény teológiája, a jövő teológiai szemlélete felé, amíg tanítványából professzortársa lett.
Tudományosságával, a hit gyakorlati jelentőségére elvezető tanításával példát mutatott az értelem és a hit közötti párbeszédre, amivel elkötelezetten szolgálta egyházát és nemzetét.
Nem gondoltam a pesti Veres Pálné utcai Hittudományi Kar hivatalaiban töltött éveimben, hogy az ottani kiváló profeszorokkal Szegeden rektorként találkozhatom a Dóm téri teológiai főiskolán, mostani egyetemünkön. 2008-tól az erősödő szegedi fakultásra jöttek tanítani minket, és professzorainkká lettek, köztük Bolberitz Pál. Éveken át indultam úgy autóval az esztergomi lakásomból Szegedre, hogy először Professzor urat vettük fel a budai Pasaréti úti házánál, hogy végül élénk beszélgetésben érkezzünk a szegedi órakezdésre. Aztán a szünetekben sokszor böngészte érdeklődéssel a Kiss-Rigó László püspök úr által szerkesztett Toronyirányt, közben elégedetten, cigarettára gyújtva küldte üdvözletét Püspök úrnak, mondva, hogy feltétlenül adjam át, mert itt jó dolgok történnek. Ezekben az autós és dolgozószobai beszélgetésekben – pontosabban ahogyan én csak megjegyezni igyekeztem lebilincselő gondolatmenetét – minden kijelentését alátámasztva zárta ki Professzor úr a vitának még a lehetőségét is a baloldaliság és a liberalizmus szellemi kísértéseiről. Az átvételre váró békéscsabai gazdasági képzéseink kapcsán jött szóba büszkesége, a Heller-családdal való rokonsága, így Heller Farkas közgazdaságtani elveire a legjobb pillanatban, gazdasági képzésünk keresztény újjászervezésekor hívta fel a figyelmet.
„Ilyen Európában élünk, ahol az Isten helyett megjelent a szabadságnak egy torz fogalma: amit nekem szabad, azt neked nem szabad. Erről van szó, az összes torzulással együtt, ami ebből következik. Ha a szabadságnak egy félremagyarázott fogalma kerül az Isten helyébe, akkor ez így néz ki és ez lesz a következménye.”
Ezt 2017-ben mondta Bolberitz professzor egy riportban. Papi hivatásához és hazafiságához mindenek felett ragaszkodott. Családi örökségét képezte ez a szilárdság, amit mások renitensnek is gondolhattak, pedig azok csak a hitében és erkölcseiben hajlíthatatlan embert mintázták.
Ez a tiszta hangja csak a növekvő betegségében lett halkabb, de a gondolat, a szellem munkája mindig „penge” maradt. Feleségemmel gyakran mentünk a Bolberitz professzor által celebrált vasárnapi 10:30-as misére a budai felsőkrisztinavárosi templomba, oda, ahol haláláig tartóan végezte papi szolgálatát Gál Ferenc is, akinek emlékét a plébánia falán szerény tábla őrzi.
Most már Bolberitz Pál emlékét is őriznünk kell, ez másként nem is lehet. Ott voltam, amikor a kiváló rétor Bolberitz atya homíliái erővel szóltak a templom zsúfolásig töltött terében, és ott voltam, amikor hetente egyre halkabban, egyre több szünettel jöttek az acélos üzenetek, egyre kevesebb szóval rögzítve szívünkbe és lelkünkbe azt, ami gyakran mondott jelszava volt: Ember vezeti az embert Istenhez! A tele templomban pisszenés sem hallatszott, amikor percekig némán kapaszkodott a szószékbe, hogy a hiába várt újabb erővel kerekíthesse le a gondolatot, de nekem mégis olyan sok jutott, amikor még megszorítottam a kezét a mentők hordágyán, hogy tudja, mindent köszönök: Köszönöm, Isten megáldjon! – susogta helyettem, és emelte kissé ujjait.
November 17-én a budapest-felsővízivárosi Szent Anna-templomban Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek főcelebrálásával mutattak be gyászmisét az életének 80., áldozópapságának 55. évében elhunyt Bolberitz Pál római katolikus pap, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, pápai prelátus, apostoli protonotárius, címzetes apát, a Szuverén Máltai Lovagrend tiszteletbeli konventuális káplánja, a Szent István Tudományos Akadémia elnöke, a Magyar Kolping Szövetség örökös tiszteletbeli prézese lelki üdvéért, majd hamvait elhelyezték a templom urnatemetőjében. Bolberitz Pál a PPKE Teológiai Kar professzora volt, majd 2008-tól 2019-ig a Szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola, majd Gál Ferenc Főiskola, mai egyetemünk Teológiai Karán filozófiatörténetet és szisztematikus filozófia tárgyakat tanított, a Filozófia Tanszéket vezette, több konferenciánkon is előadott, köztük egyetemünk névadójának, Gál Ferencnek a munkásságáról is, akinek sok éven át professzortársa volt. A Gál Ferenc Egyetemen kegyelettel és nagy megbecsléssel őrizzük Bolberitz Pál professzor emlékét, gondozzuk a nálunk is kifejtett, a teológia művelése és a magyar teológusképzés érdekében végzett kiemelkedő munkásságának eredményeit.
