Gyulatelevízió
Tisztelt Olvasók, Kedves Testvérek!
Mint minden korban, így napjainkban is vannak szinte mindenki által ismert híres, népszerű vagy éppen közutálatnak örvendő személyek, sztárok, vagy magukat annak gondoló egyéniségek a közéletben a művészet, a sport, a tudomány, a politika vagy a gazdaság területén egyaránt.
Nagy a szórás arra vonatkozóan, hogy hogyan válhat valaki közismertté, népszerűvé, sztárrá. Azt gondolná az ember, kell hozzá tehetség, szorgalom, komoly befektetett munka, eredmény, valamilyen látványos, de valódi teljesítmény, mint például a sportban. De itt is és az élet valamennyi területén úgy tűnik, újabb technikák léptek be. Ma inkább kontraszelektált hírességeket, sztárokat látunk, akik számára a tehetség és a szorgalom inkább akadályozó tényező lettek volna, helyette jóval gyorsabb utat választva látványos, de szemfényvesztő eszközökkel úgymond felépítik vagy felépíttetik magukat, mint egy terméket. Ezek után csak úgy berobbannak vagy berobbantódnak a köztudatba, aztán vagy bejön a dolog, vagy nem. Láttunk már hamar berobbanó, és látványosan eltűnő híres embereket, és olyanokat is, akiket már nem kíván senki, mégis sztárként élnek tovább, és szórakoztatnak minket.
A Názáreti Jézus más módszerekkel robbant be a kortárs társadalom köztudatába, és amikor meg akartak szabadulni tőle – megölték –, még ismertebbé, híresebbé, még népszerűbbé vált, és még többen lettek követői. A liturgikus év elején, az elmúlt vasárnapok evangéliumaiban az ő köztudatba robbanásának epizódjaival találkoztunk. Előtte ő nem külső, látványos eszközökkel építette fel magát, hanem csendben, szerényen, a színfalak mögött, hivatását átgondolva, küldetéstudatát átérezve. Mintegy 30 évesen áll az emberek elé, megmutatkozik a nyilvánosság előtt, elkezd tanítani – először a zsinagógákban, például Kafarnaum városában. Nem hittant vagy erkölcstant, nem is etikát tanít, nem is a vallásos élet külső gyakorlatát részletezi, hanem az emberhez méltó, értelmes, boldog életre ad hasznos útmutatást. Mai kifejezéssel élve mindenkivel megosztja az ilyen élethez nélkülözhetetlen kapcsolati tőkéjét: bemutatja és összehozza hallgatóit Istennel, akivel ő egyedülálló kapcsolatban van, és bemutatja, megmutatja, hogyan lehet az Istennel fennálló kapcsolat hátterével kapcsolatot teremteni az emberekkel. Hallgatói már az első találkozás alkalmából megdöbbentek azon, hogy Jézus teljesen új stílusban tanít, fellebbezhetetlen tekintéllyel beszél, és hiteles, amit mond. Nem hivatkozik Istenre, sem a tekintélyes prófétákra, ő a saját nevében beszél. Még fiatal ember, a közélet nem ismeri, nincs mögötte semmilyen gazdasági, politikai vagy vallási hatalom, mégis karizmatikus tekintéllyel lép fel, magabiztosan határozott, de egyúttal van benne alázat. És szavait tetteivel hitelesíti: tekintélyét nem a maga javára használja, hanem karizmatikus erejével meggyógyít egy reménytelenül beteg embert a nyilvánosság előtt. Jelenlétét a társadalomban többé még ellenfelei, későbbi ellenségei sem tudják letagadni.
Ha tájékozódni akarunk az életben, érdemes nekünk is Jézusnál keresni a helyes útirányt.
