Sokaknak okoz gondot egy-egy fa, bokor megmetszése, hiszen fajtától függően különböző módon kell eljárnunk.
Azonban minden növényre igaz, hogy amennyiben megtanuljuk, hogyan növekszik, könnyebb átlátni, mely ágakat kell levágni. Hiszen a metszés célja a növény egy bizonyos alakra formázása, illetve a termelékenységének, növekedésének serkentése, egészségének megőrzése.
A cseresznyefa esetében a koronaalakító metszést kora tavasszal kell elvégeznünk, amikor már láthatóvá válnak a rügyek a fán, de még nem pattantak ki, és az extrém fagyok veszélye is elmúlt már. Így elkerülhetők a fagykár okozta sérülések, amelyre a zsenge korú fák hajlamosabbak. A kifejlett, idősebb fákat a terméshozást követően is megmetszhetjük.
A meggyfát, diót egyáltalán nem kell, a szilvafajok nagyrészét pedig elég 2-3 évente metszeni. Az almástermésűeknél, a körténél, almánál, birsnél más a helyzet, ezeket minden évben érdemes megmetszeni. Szűcs Gergely kiemelte, látszólag kíméletlennek kell lennünk az őszibarackkal, ha azt szeretnénk, hogy sok termést hozzon.
A díszcserjék esetében érdemes 3-4 évente elvégezni a ritkítást, mivel ha egy erőteljes visszametszést kapnak, akkor több új hajtást hoznak. A díszbokrok legtöbbje ugyanis csupán ezeken az új, vagy az 1-2 éves hajtásokon hoznak virágokat.