2021. április 22., csütörtök
FONTOS

Nagy Gábor létmetszetei a REÖK-ben

Elfelejtett portré (olaj, fa, 32×27 cm)

 

Átkelés. Ezt a címet viseli Nagy Gábor kiállítása, amely közel 350 alkotást vonultat fel a Reök-palotában.

A festő- és grafikusművész képei hidat képeznek egy olyan világba, amely kellő csendet, meghittséget biztosít a lét alapvető kérdéseinek átgondolására. E képek nem küzdenek harsány színekkel vagy meghökkentő formákkal a figyelmünkért. Egyszerűen csak felkínálják a lehetőséget arra, hogy mi, szemlélők is áthaladjunk a kapukon, átkeljünk egyik partról a másikra, egyik létállapotból a másikba. Megtehetjük ezt csónakon, hídon és létrán, horizontálisan vagy vertikálisan is. A Fűkatedrálisok, a Tiszagáti történetek vagy épp a Tájsebek-sorozat darabjait végignézve elmerenghetünk azon, vajon hol van a helyünk a tájban, a természetben, a kozmoszban.

Nagy Gábor érzékenyen egyensúlyoz a figurativitás és a nonfigurativitás határán. Alakjai, motívumai felismerhetők, ám azokat egy szürreális világban helyezi el, amely montázstechnika-szerűen mutatja fel a valóság metszeteit. A váltakozó nézőpont, a totális ábrázolás és a részletekre fókuszálás egymásmellettisége látomásos jelleget ad festészetének.

Képeire jellemző a tengelyek, horizontok meghúzása, amelyek különféle módokon és stílusokban megmunkált felületekre, mezőkre osztják a képet, egymás mellett mutatva külső és belső, alsó és felső dimenziókat, a különféle nézőpontokat, a lét egymásra rakódó rétegeit. A figurális, aprólékos ábrázolásmód és az elnagyolt, lendületteli elemek vegyítése visszaköszön kisplasztikáin is, amelyek némelyike festett mezőt is tartalmaz. A szemlélő egyszerre részesül a régi mesterek gondosságát tükröző, kimunkált felületek nyújtotta élményben, és találkozik a modern művészet magával ragadó sodrásával.

A Derkovits-ösztöndíjjal, Munkácsy-díjjal és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével is kitüntetett művész 1949-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, később itt szerezte meg doktori fokozatát és habilitációját is. 1974 és 2011 között ugyanezen intézmény jelentette a munkahelyét, noha időközben, 2005 és 2007 között a szegedi Rajz Tanszék tudományos főmunkatársa is volt. 2011 óta az általa alapított NaN-art Rajz Tanoda és Grafikai Műhely kurzusait vezeti.

A Regionális Összművészeti Központban nem először – és minden bizonnyal nem is utoljára – találkozhatunk Nagy Gábor képeivel. Korábban egy kisebb kiállítást is rendeztek az alkotásaiból, de rendszeres szereplője a szegedi nyári tárlatoknak és táblaképfestészeti biennáléknak is.

A mostani, nagyszabású kiállítás átfogóan mutatja be az életművét. Az első szinten a ’70-es, ’80-as és ’90-es években készült rajzait, grafikáit, pasztellképeit helyezték el, kezdve az őt pályára állító, friss, impresszió-jellegű grafikákkal, a palota felső szintjén pedig elsősorban az utóbbi két évtized festményei kaptak helyet. Az anyagot mindkét szinten kisplasztikák egészítik ki. A tárlaton nyomon követhető az a szemléletváltás, melynek során munkásságában előtérbe került a metszetszerű megjelenítés, a síkbeli és térbeli ábrázolásmód izgalmas vegyítése. Ugyanakkor nyilvánvalóvá válik az is, hogy az alkotó milyen hűségesen ki tud tartani egy-egy motívum (pl. csónakok, silók, talajrétegek) vagy művészi probléma mellett.

A Nátyi Róbert kurátori tevékenységével megvalósuló tárlatot a kulter.hu a tavalyi év harmadik legjobb hazai kiállításának választotta.

Nézze meg ezt is:

Isten irgalma tesz minket a remény hordozóivá

Ismét vírushelyzetben készülünk a húsvétra. Kovács Józseftől, a Szent Gellért Szeminárium rektorától kértünk megerősítő húsvéti …