Gyulatelevízió
Az egyetemes egyház szolgálatában
A csaknem ezeréves Szeged-Csanádi Egyházmegye területén számos főpap született, illetve tevékenykedett az elmúlt századokban. Ezek a püspökök és érsekek nemcsak a csanádi püspökség papjaiként vagy főpásztoraiként szolgáltak, hanem gyakran – főleg a modern korban – más egyházmegye élére kerültek. Az alábbiakban azon püspökök közül kerül ötnek az életpályája röviden bemutatásra, akik egyházmegyénk területén születtek, illetve tevékenykedtek lelkipásztorként, viszont másutt szolgálták főpásztorként Jézus Krisztus egyetemes egyházát.
Badalik Bertalan
A csanádi egyházmegye jelenlegi székhelyén, Szeged városában született a középkorban tevékenykedő Baratin Lukács (1470 k.–1510), aki itáliai egyetemeken tanult, s aki ugyan egy ideig a csanádi püspöki méltóságot is viselte, de előtte boszniai főpásztor volt, majd élete végén zágrábi püspök lett. Részt vett II. Lajos király koronázásán, sőt a fiatal uralkodó koronázási esküjét – amelyben megfogadta, hogy az ország törvényeit és a rendek érdekeit mindig szem előtt tartja – aláírásával hitelesítette. A horvátországi egyházmegye élén állva a tizenhatodik század első éveiben jelentős adományt tett szülővárosa főtemploma, a szegedi Szent Dömötör-templom javára, amely mellett kápolnát építtetett Szűz Mária tiszteletére saját költségén. Ez az egyházi épület, a Baratin-kápolna évszázadokig fönnmaradt és hirdette a szegedi származású főpap egyháztámogató és templomépítő tevékenységét.
Ivánkovits János
Ugyancsak Szegeden jött világra dalmata (bunyevác) család gyermekeként Ivánkovits János (1846–1910), aki történész és egyházi író is volt. A szeged-alsóvárosi templom históriájáról több könyvet írt, de számos egyéb egyháztörténeti, kateketikai, erkölcstani és oktatásügyi – elsősorban az iparoktatás gyakorlati témaköréből – tankönyve, kötete és cikke is megjelent. Egy cikluson keresztül, 1887 és 1892 között Szeged egyik országgyűlési képviselője, az 1890-es években pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium katolikus ügyosztályának „osztályfőnöke” – mai fogalmaink szerint osztályvezetője – volt. Szegeden a Belvárosban hitoktatóként és iskolaigazgatóként, majd Rókuson plébánosként és a szegedi kerület espereseként szolgált. 1896 végén az uralkodó által kinevezett, majd XIII. Leó pápa által megerősített, Kalocsán 1897 tavaszán fölszentelt rozsnyói megyéspüspök volt.
Czapik Gyula
Czapik Gyula (1887–1956) egri érsek szintén Szegeden született. Bécsi teológiai doktorátusa után a csanádi püspökség papjaként az egyházmegye akkori központjában, Temesvárott komoly sajtótevékenységet folytatott. Szerkesztésében jelent meg a Havi Közlöny című hitbuzgalmi népújság. A trianoni békediktátumot követően – miután egy ideig Horthy Miklós gyermekeinek nevelője volt – áttelepült Budapestre, ahol az Egyházi Lapok, a Magyar Kultúra és A Szív című katolikus orgánumok szerkesztőjeként dolgozott – utóbbi akkoriban a legnagyobb példányszámban kiadott egyházi periodika volt. Veszprémi püspökké 1939 júliusában nevezték ki és szentelték föl. Az egri érsekség élére 1943 májusában került, a veszprémi püspöki székben Mindszenty József volt a közvetlen utódja. A Rákosi-diktatúra éveiben, a Mindszenty bíboros és a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perek után, 1951-től haláláig a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke volt.
Az 1993 óta a szeged-csanádi püspökséghez tartozó Hódmezővásárhelyen – amely korábban a váci egyházmegye része volt – született Badalik Bertalan (1890–1965) domonkos szerzetes, veszprémi püspök. Kiváló egyházi szónok volt, aki 1916 decemberében az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly koronázásán tartott szentbeszédet, s aki a népszerű katolikus lap, a Rózsafüzér Királynéja szerkesztője volt. Több évszázados megszakítás után újjászervezte a domonkos rend magyarországi tartományát, amelynek első vezetője lett. Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa 1949 júliusában veszprémi püspökké nevezte ki – Grősz József kalocsai érsek a budapesti domonkos templomban szentelte püspökké. Egyházi konzervativizmusa miatt élete utolsó éveit internálásban töltötte, egyházkormányzati szerepet nem vállalhatott, s a kádári állambiztonság a veszprémi püspökség ügyeitől gondosan távol tartotta – előbb a Borsod megyei Hejcén, majd a fővárosban kellett élnie.
Paskai László bíboros
Szeged szülöttje Paskai László (1927–2015) bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, aki előbb a szeged-alsóvárosi rendház lakója volt mint ferences szerzetes (rendi neve: Pacifik testvér), majd a Szegedi Hittudományi Főiskola oktatója és spirituálisa. Később a budapesti Központi Papnevelő Intézet lelki igazgatójaként, filozófiai tanszékvezetőjeként, majd rektoraként tevékenykedett.
Szent VI. Pál pápa 1978 márciusában címzetes püspökké és a veszprémi egyházmegye apostoli kormányzójává nevezte ki. 1979-től 1982-ig veszprémi püspök, majd Ijjas József mellett kalocsai koadjutor érsek, 1987-től esztergomi, illetve – a magyarországi egyházmegyék átszervezése következtében – 1993-tól esztergom-budapesti érsek és Magyarország prímása.
Szent II. János Pál pápa 1988. június 28-án bíborosi rangra emelte. A rendszerváltozás idején a katolikus egyház társadalmi és közéleti szerepvállalásának újrapozicionálása, s az egyház oktatási, szociális, egészségügyi és egyéb intézményrendszerének újjászervezése volt a legfontosabb föladata.
A fönti néhány rövid püspöki pályaképből láthatjuk: a Szeged-Csanádi Egyházmegye egykori és jelenlegi területén született egyházi emberek közül többen is püspöki méltóságot nyertek, s szolgálták a katolikus egyházat főpásztorként – azonban nem egyházmegyénkben, hanem más püspökség vagy érsekség vezetőjeként. Mindez mutatja a történelmi Csanádi Püspökség és a mai Szeged-Csanádi Egyházmegye kivételesen nagy spirituális hatástörténetét.
