2021. május 13., csütörtök
FONTOS

Kiss-Rigó László püspök üzenet

Tisztelt Olvasók, Kedves Testvérek!

 

Néhány hete március utolsó vasárnapján, a tavaszi óraátállításkor mindannyian úgy ébredtünk, hogy bár semmit nem tettünk érte, egy órával előbbre léptünk az időben.

Az elmúlt héten, a Virágvasárnappal kezdődő és Húsvéttal, Jézus halál feletti győzelmének ünnepével záruló héten a keresztény világ, a keresztény hagyományokból táplálkozó kulturális közegben élő emberek, de legalábbis a Krisztust követő, benne hívő emberek egy olyan hetet éltek át, ünnepeltek, melynek következtében az egész emberiség nem egy órát lépett előre, hanem minden érdeme nélkül beléphetett a végtelen jövőbe. Virágvasárnap két evangéliumi részlettel is találkoztunk: az egyik Jézus ünnepélyes bevonulása Jeruzsálembe, a másik a Passió, azaz megkínzásának, kivégzésének, vértanúhalálának az eseményei. Mindkettőben szerepeltek olyan paradox, ellentétes helyzetek, kontrasztok, melyeket összehasonlítás végett érdemes a mai társadalmunkra rávetíteni.

Az egyik ilyen önellentmondás az, hogy egyesek felismerték Jézusban a Megváltót, a Messiás királyt, hozzájuk tömegek csapódtak és harsány éljenzéssel ilyen minőségben köszöntötték őt, aki tudatosan nem kigyúrt legények társaságában, fegyveres kísérettel, itáliai gyártmányú luxus díszhintón pózolva érkezett, hanem egy szamárcsikón. Nekünk Sancho Panza juthat eszünkbe. A római katonák is csak gúnyolódtak, nevettek rajta abban a nyugodt meggyőződésben, hogy ez a Messiás király semmilyen veszélyt nem jelent számunkra. Jézus tényleg nem használt fölösleges státusszimbólumokat, amint azt napjaikban is sokan teszik, és ami inkább az intelligencia és a felelősségtudat hiányának a jele – mégis néhány nappal később a halálon aratott győzelmével bizonyította, hogy ő nem egy korabeli despota vagy kiskirály, hanem az egész történelemnek, életnek és halálnak az Ura. Szinte megmagyarázhatatlan ellentmondást láthatunk magának a tömegnek a viselkedésében is. Valódi átgondolás, meggyőződés nélkül szinte eufóriában, de csupán felszínes vágyaikra hallgatva éljenzik, sztárolják Jézust. Néhány nap múlva azonban ugyanez a tömeg, néhány irányított hangadó által felhergelve őrjöngve, toporzékolva követeli Jézus kivégzését, keresztre feszítését. Meghökkentő, hogy milyen könnyű tömegként viselkedő, vagy tudatosan tömeggé silányított csoportokat manipulálni, irányítani.

Ma ehhez a legalkalmasabb eszközök például a közösségi oldalak.

Azok, a sokszor csak háttérből irányító ideológiai guruk, akik a demokrácia, a fejlődés és az emberi haladás bajnokaiként mindenféle bomlott agyú, a genderre vagy a társadalmi együttélésre vonatkozó doktrínával, dogmával butítanak sokszor ártatlan, eleinte józan embereket, azok ma az emberiség legnagyobb kártevői. Nemhogy az emberiség fejlődését mozdítanák elő, hanem a társadalmat próbálják tömeggé silányítani és leküldeni négykézláb a múltba. Tudathasadásos önellentmondást találunk továbbá Pilátus viselkedésében is. Ő maga meg van győződve Jézus ártatlanságáról, de mossa kezeit szó szerint, és engedve a tömeg követelésének, kivégezteti őt. Vétkesek közt cinkos aki néma – mondja Babits.

Aki úgy gondolja, mint ma divatszerűen jó néhányan, hogy közösségi felelősségvállalás nélkül, a társadalom, a környezet, a közjó, a közérdek figyelembevétele nélkül csupán a saját önös érdeket szem előtt tartva lehet értelmesen, sikeresen és boldogan, tiszta lelkiismerettel élni, az nagyot téved. Ha mindezt az elmúlt napokban, vagy akár most Húsvét nyolcadában átgondoljuk – akkor is ha talán nem mindannyian vagyunk tudatos Krisztus hívők –, akkor a Húsvét utáni napokban Krisztus győzelmének tudatában, és remélhetőleg a járvány mihamarabbi legyőzése után nemcsak a régi, megszokott életünk térhet vissza, hanem az emberség jóval magasabb szintjén élhetjük életünket.

Kívánom mindenkinek Húsvét hetében a föltámadt Krisztus erejét, örömét és békéjét!

 

Nézze meg ezt is:

Kulturális mozaik

Színház a vírushelyzet idején A bezárt ajtók mögött is folyik a munka Szeged színházaiban. A repertoár bővítése, folyamatos …