2021. június 16., szerda
FONTOS

Bemutatjuk a Gnilka-díjas Kocsi György plébánost

A becsülettel végzett munka kiegyensúlyozott boldogságot ad

Nem volt imakönyve, hát kivette a dédmama koporsójából, mondván, neki már nincs szüksége rá. Nem volt otthon Szentírásuk, mikor 12 évesen vett a Szent István Társulattól Újszövetséget, s két nap alatt elolvasta, és annyira szerette, hogy mindennap elővette, míg csaknem kívülről tudta. A katonasága idején német nyelvű Újszövetséget csempészett be a laktanyába, s annak segítségével tanult meg németül. Felszentelését nem akarta engedni az ÁEH, a kispaptestvérei kiálltak mellette. Doktorátusát is megakadályozták, de 35 évesen kiment Tübingenbe tanulni. Hazatérve teológiai tanár lett Veszprémben, Budapesten, Kaposváron és Szegeden.

A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, a Széchenyi Társaság díjával és Gnilka-díjjal kitüntetett Kocsi György Zamárdi és Balatonendréd plébánosa, Zamárdi díszpolgára. A falusi környezetben emberközeliségével élő egyházközséget teremtett. Vasárnaponként négy misét mond, és minden alkalommal kiáll beszélgetni a templom elé. Mindenkit ismer, jelen van, megszólít és megszólítható. Fáradhatatlan építkező a szó lelki és materiális értelmében. Temploma kívül-belül megújult, és 450 főt befogadó szabadtéri liturgikus teret alakított ki Zamárdi üdülőterületén, mely a nyári vasárnapi miséken már szűknek is bizonyul, mert a szomszédos településekről is érkeznek hívek hallgatni szentbeszédeit. Közadakozásból autentikus francia barokk orgonát épített, mely egyedülálló a magyar zenei életben. Rendszeresek a hangversenyek, Zamárdi kulturális agóra lett a Balatonnál, ahol kiváló orgonisták koncerteznek.

Kocsi György az a tanító pap, akire nagy szükség van. Teszi ezt vasárnaponként miséin, a katedránál a Gál Ferenc Egyetemen és más hittudományi főiskolákon, a televízió képernyőjén az Evangélium szerkesztő-műsorvezetőjeként öt éve minden héten, valamint könyveiben és fordításaiban. A Szentírás, ami őt gyerekként megragadta, arra sarkallta, hogy egyre mélyebben megismerje. Tübingenben a legkiválóbb professzoroktól tanult teológiát és keleti nyelveket, és tanít görögöt, hébert, ószövetségi keletkezéstant, bibliaismeretet és retorikát. Híres bibliamagyarázatai mindig az Ó- és Újszövetség teljességébe és az adott kor társadalmi és történelmi szituációjába helyezik a szöveget, de emellett mondanivalója mindig aktuális, személyes üzenete van és eligazítást ad mai kérdéseinkben.

Borszörcsökön, a Somló-hegy lábánál született 1955-ben. Bencés diák volt Győrben, majd teológiát tanult a győri, később a Budapesti Központi Szemináriumban. 1980-ban szentelték pappá. A kommunizmusban papi szolgálatát végigkísérte az üldözés, de ő ezt egyszerűen „munkahelyi zajártalomnak” tartja. 1986-ban megtagadta az állameskü letételét, elvették az útlevelét, de bevonása sem zavarta, mondván: „nagyon szép Magyarország is.”

Szolgált Búcsúszentlászlón, Nagyatádon, majd Iharosról került 1998-ban Zamárdiba, miközben folyamatosan benne volt tanárként és prefektusként a papnevelésben. Tanító pap, akinek életpéldája azt mutatja, az embernek állandóan tanulnia kell, hogy adni tudjon másnak és önmagának is. Azt a belső lelkesedést akarja átadni, ami őt is vezeti. Szent Mártonnal és Márton Áronnal vallja: Non recuso laborem (Nem vonakodom a munkától). Az embernek a rábízott munkát mindig becsülettel el kell végezni. Ez erőt, örömet és kiegyensúlyozott boldogságot ad.

Nézze meg ezt is:

Tízéves a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat

A tizedik évforduló alkalmából tartottak ökumenikus istentiszteletet április 19-én Debrecenben, az Attila téri görögkatolikus főszékesegyházban. …