Gyulatelevízió
Januárban iktatták be hivatalába Balog Zoltánt, akit novemberben a Dunamelléki Református Egyházkerület új püspökévé választottak.
Az egyházak szociális feladatvállalásról, ökumenéről és a Szeged-Csanádi Egyházmegyével való kapcsolatáról kérdeztük az egyházi vezetőt.
➜ Püspöki szolgálatának elején azt fogalmazta meg, „odafigyelő, hallgató püspök” szeretne lenni. Mit jelent ön számára a szolgálat?
➜ A legfontosabb feladat észrevenni az emberi szükséget és arra jól válaszolni. Most még inkább tanulom, hogyan tartozik össze Isten dicsőségének szolgálata és az ember szolgálata. A kettőt nem szabad különválasztani. Máté evangéliumában ezt mondja Jézus az igaz embereknek: „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok…” Megrendítő, ahogyan az igazak visszakérdeznek: „Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna?” Jézus erre így felel: „Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. Itt érthetjük meg, hogy a rászorultakban Krisztust láthatjuk meg. Ez felemeli a szolgálatunkat: összekapcsolja az istenszolgálatot és emberszolgálatot.
➜ Református lelkészcsaládban nőtt fel, ahol egész gyerekkorában körülvette az elkötelezett szolgálat. Hogyan segítheti a család a szociális érzékenység kialakítását a gyerekben?
➜ Ha körülnézünk a világban, tanúi vagyunk annak, hogy milyen könnyen kialakul a családi egoizmus, a „mindent a gyerekemnek” magatartás, melynek következtében minden, ami ezen kívül van, az ellenfél. Minket úgy neveltek a szüleim, hogy a szentestékre gyakran meghívtak valakit, aki magányosan ünnepelt volna.
Gyerekként tiltakoztam ez ellen, hiszen ez a legintimebb családi együttlét, azonban megtanultam, hogy a kereszténységnek pontosan ez az egyik lényege. Észrevenni a szükséget. Szüleimtől tanultam azt is, hogy ha anyagi lehetőségeink megerősödnek, akkor válasszunk le egy összeget, és abból együtt támogassunk egy arra rászorulót.
➜ Mikor vált személyes elköteleződéssé ez a családi példa?
➜ Az érettségi után lelkipásztornak készültem, de akkor még nem éreztem magam elég érettnek a feladathoz, úgy gondoltam, nem ismerem eléggé a magyar valóságot. Elmentem egy betanított esztergályos tanfolyamra, majd egy cigány brigádba kerültem a Diósgyőri Gyárban. Ott láttam, hogy mennyi vágy van azokban a peremen élő emberekben a szépség, a jóság, a felemelkedés után. Azonban azt is láttam, milyen esélytelenek, s mennyire igazságtalan, hogy nem kapják meg a megfelelő segítséget, holott arról nem tehetnek, hogy hova születtek. Diósgyőr után Püspökszentlászlón dolgoztam egy szociális otthonnak álcázott kolostorban, ahol fűtő, sofőr, kertész, takarító, sírásó voltam egy személyben. A kétkezi munka, az emberek közvetlen segítése meghatározó lelki élmény volt számomra. Megtapasztaltam, milyen lelki gazdagodást kapunk azok által, akiket szolgálunk. Azok az elüldözött szerzetes nővérek elnyomott helyzetükben is mindig tudtak adni.
➜ A szociális terület fontos találkozási pont a keresztény egyházak kapcsolatában. Hogyan tudjuk egymás szolgálatát erősíteni?
➜ Büszke vagyok a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatra, melyet az egyházak állami támogatással, egymással szorosan együttműködve hoztak létre. Ennek célja, hogy megalapozza egy keresztény roma középosztály létrejöttét. Ez Magyarország jövője szempontjából kulcsfontosságú, hiszen a többségi társadalomnak is szüksége van arra, hogy a roma kisebbség úgy éljen közöttünk, mint akik részei a nemzetnek, és hozzáteszik az ország jövőjéhez azt, amit ők tudnak. A felemelkedés útja számukra az oktatás-nevelés és a munka, de nem mindegy, hogy ki, mit és hogyan tanul. Ezért a teljes emberi életutat végigkísérve szeretnénk jelen lenni, kezdve a várandós kismamák segítésével a Biztos Kezdet Gyerekházakban, az általános iskolai tanodákon át a felsőoktatásig. Jó átélni, ahogy ebben a szolgálatban összetalálkoztak az egyházak. Együtt vagyunk ott a terepen, ahol szembe fúj a szél. Amikor cselekedni kell, akkor nincs református, katolikus, akkor együtt vagyunk keresztények, és tudjuk, minél közelebb vagyunk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Nem feltétlenül azon kell gondolkozni, hogyan egyenlíthetők ki a hittani különbségek, hanem azon, miképpen tudjuk jobban megérteni Krisztust. A megértésben így felismerhetjük, ami a hitünkben közös, és rátalálhatunk sok olyan dologra, amit együtt is tudunk csinálni.
➜ 2019-ben a Báró Gelsey Vilmos-nagydíjjal ismerte el a köznevelésért végzett szolgálatát a Szeged-Csanádi Egyházmegye. Milyen kapcsolat fűzi az egyházmegyéhez?
➜ Kiss-Rigó László püspök úrral régi barátság köt össze minket. Közéleti pályafutásom alatt sokat segítettek a lelki beszélgetéseink abban, hogy a miniszterségem alatti nyomásban helyt tudjak állni. Közös gondolkodásunkat a nemzetünk és egyházaink iránti közös felelősség határozza meg, de a közös szenvedély, a futball is. Az egyházmegye komoly intézményrendszert működtet az oktatás-nevelés területén, melynek kiterjedt hálózatában fontos szerepet játszik a Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézet és a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium. Ezek létrehozásában is segítettem. Ugyancsak közös munkával hoztuk létre az Istenadta Tehetség Alapítványt hátrányos helyzetű gyerekek oktatási előmenetelének támogatására.
➜ Ismét pandémiában ünnepeljük a húsvétot. Hogyan várjuk a feltámadást?
➜ A keresztény élet egyik legfontosabb megnyilvánulása az imádság. Imádkozni mindig és mindenütt lehet, akkor is, ha be vannak zárva a templomok. Most pedig nagy szükség van arra, hogy imádkozzunk. A világ lehet, hogy nem változik meg ezáltal, de mi magunk igen.
A súlyos járványhelyzetben megtanulunk várni is. Jézusnak három napig kellett a sírban feküdni. Nem tudhatjuk, meddig tart a mi három napunk. De ne feledjük, nem zsákutcában vagyunk, hanem alagútban, melynek a végén ott van a fény, a megújulás lehetősége! Át kell haladnunk a sötétségen, hogy milyen hosszan, ezt nem tudjuk. Nagypéntek van, de utána a feltámadás következik.
