Gyulatelevízió
„Izzó magyar szívvel”
Március a magyar szabadságvágy emlékezetének ideje, hiszen az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom és az azt követő szabadágharc eredményei – a bukás ellenére is – tovább éltek, és a modern polgári Magyarország alapjait képezték. Erre az eseménysorozatra emlékezve idézzük föl a szegedi Nyáry Ferenc plébános alakját, aki a város egyik befolyásos polgáraként 1848/49-ben a forradalom törekvései mellé állt, mindennap imát mondott Kossuth Lajosért, s nevével Móricz Zsigmond egyik regényében is találkozhatunk.
Nyáry Ferenc 1799. július 31-én született Szegeden. Szülei Nyáry Antal és Zombori Erzsébet voltak. Elemi és középiskolai tanulmányait, valamint filozófiai stúdiumait szülővárosában végezte. A csanádi egyházmegye papnövendékeként Temesvárott hallgatott teológiát. Kőszeghy László püspök 1822. augusztus 22-én szentelte pappá. 1833. október 18-án Szeged város tanácsa rókusi lelkésszé választotta. Plébániáját 1833. november 13-án vette át, de ünnepélyes beiktatására csak 1834 áprilisában került sor.
Szeged-rókusi plébánossága elején, 1833. november 24-én szentelték föl Szeged Rókus városrészének új templomát, amelyet Vedres István szegedi mérnök tervezett. A szép új templomban azonban kevés liturgikus öltözet állt a papok rendelkezésére. Ezért Nyáry 1834 decemberében több mint hatszáz forintért egyházi ruhákat vásárolt. 1834 végén négyszáz forinttal támogatta az idős papok csanádi egyházmegyei segélyalapját. 1838-ban adományokat gyűjtött a nagy pesti árvíz károsultjainak, 1841-ben pedig saját temetőt vásárolt a rókusi híveknek. 1845-ben – a szegedi tanács támogatásával – háromszáz forint értékben az új templomba Szentsírt készíttetett Móricz Zsigmond Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (1942) című regényében az Alföld, a Délvidék és Szeged 1848/49. évi történetéről is írt. A könyv Szaladás című fejezetében a szerb fölkelők támadásáról, a szegedi polgárok tőlük való félelméről olvashatunk. Szeged város vezetősége riadtan kért katonai segítséget és védelmet Kossuth Lajostól. Kossuth gúnyos hangnemben válaszolt a szegedi polgároknak, nem értette ugyanis, hogy Szeged és Vásárhely százezer fős lakossága hogyan ijedhet meg hétezer – Móricz szavaival – „mezítlábas ráctól”?
A levél megdöbbenést keltett a városban. Móricz Zsigmond így írt erről: „A Kossuth levele nagy meglepetés. Eddig Nyáry Ferenc alsóvárosi plébános mindennap elmondta könyörgését Kossuth Lajosért, az új Megváltóért.” Móricz Zsigmond ugyan rosszul tudta, hiszen Nyáry nem alsóvárosi, hanem rókusi plébános volt, az azonban bizonyos, hogy Kossuth Lajos nevét naponta – a szentmise után – nyilvános imába foglalta.
Nyáry 1848 őszén – az akkori egyházi előírások ellenére – bajuszt, szakállt növesztett, részt vett a nemzetőrség gyakorlatain. Szeged város közgyűlése 1848-ból való egyik jegyzőkönyvében olvashatjuk a következőket: „A lelkészeknek legszentebb hivatásuk a népet hazánk zaklatott állapotában a körülményekről népszerűen felvilágosítani, s a haza mentésére intézett kormányrendeletek minél pontosabb teljesítésére hathatósan felhívni, áldozatra és tettre buzdítani.”
Nyáry Ferenc a radikális papsághoz tartozott, aki az 1840-es években, valamint a forradalom és szabadságharc idején kiállt a magyarság és a nemzeti függetlenség mellett. Követelte az egyház liberális szellemű átszervezését, s ezzel a rókusi polgárok között nagy népszerűségre tett szert. 1849 augusztusának első napjaiban – a magyar kormánnyal együtt – Nyáry és káplánja, Szűcs János is elhagyta Szegedet. Makón Róka József helynöknek jelentette, hogy állomáshelyét kénytelen volt elhagyni, s a rókusi hívek lelki ellátásával Magyar Ferenc egri egyházmegyés papot bízta meg. Magyar Ferencnek a püspöki hivatal megadta a joghatóságot, s ezzel a plébániát ideiglenesen betöltötte.
Nyáry néhány nappal később, 1849. augusztus 18-án Sarkadon kolerában meghalt. A szeged-rókusi plébánia történetírója, a későbbi címzetes püspök Jászai Géza mintegy fél évszaddal később azt írta, hogy Nyáry Ferenc „az 1848/49-ik évi időknek egy rokonszenves szegedi alakja, ki izzó magyar szívvel vett részt e mozgalmas idő minden szegedi küzdelmében.”
