Gyulatelevízió
A szentkút vizének tükrében
A húsvét utáni ötvenedik napon, pünkösdkor a Szentlélek eljöveteléről, a keresztény misszió kezdeteiről és az egyetemes egyház születéséről emlékezik meg a katolicizmus.
Az ünnephez a szegedi nagytájon is számos régi népi hiedelem kötődött, amelyekben például a rózsa és a bodzavirág is gyógyító erejű növényként jelent meg.
A kereszténység nagy ünnepei a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Karácsonykor a Megváltó, Jézus Krisztus születését, húsvétkor a halált legyőző föltámadását ünnepeljük, pünkösdkor pedig a Szentlélek eljövetelére emlékezünk. Jézus föltámadását követően, mennybemenetelekor megígérte tanítványainak: elküldi a Szentháromság Egy Isten harmadik személyét, a Szentlelket, hogy bennük élve és működve segítségükre legyen az evangélium terjesztésében.
Pünkösdöt ezért az egyház születésnapjának is nevezik. Jézus tanítványai ugyanis Mesterük halála és mennybemenetele után megzavarodva és rettegve éltek. Akár Jézust, őket is üldözték a júdeai és a római hatóságok. A bujkálás azonban pünkösd ünnepén véget ért. Kiáradt közösségükre a Szentlélek, amely különböző csodálatos adományok (például a különböző nyelveken való szólás képessége) révén teremtette meg a lehetőségét annak, hogy az apostolok és az első keresztények nyíltan és büszkén vállalják a föltámadott Jézus Krisztusba és tanításába vetett hitüket. Ennek jegyében indultak el a világ különböző pontjaira, hogy teljesítve Jézus missziós parancsát lehetőség szerint valamennyi néphez juttassák el az evangéliumot.
A Szentlélek kiáradásának keresztény ünnepéhez számos profán népszokás is csatlakozott a magyar hagyományban. Ezek közül a legismertebb a pünkösdi király választása. A fiatal felnőttkorba érő legények számára ilyenkor ügyességi és erőnléti versenyt (például tuskócipelés, célbadobás) rendeztek, amelynek a győztese – a pünkösdi király – egy héten át minden közösségi rendezvényre hivatalos volt, a kocsmában ingyen rendelhetett. A fiatal férfiaknak a pünkösdi (azaz az aratást megelőző) ünnep idején megmérettetésen való részvételében az ősi beavatási rítusok játékos továbbélését fedezhetjük föl. A legtöbb helyen ugyanis a legény innentől számított a közöség teljes jogú tagjának (felnőttnek), ezután udvarolhatott, kocsmába járhatott, önállóan elszegődhetett munkára.
A koranyári ünnepnek a virágok is fontos kellékei voltak. A bodzavirág és a rózsa a pünkösdi időszakban a ház díszítéséül szolgált. Úgy tartották, hogy virágokkal és zöldellő ágakkal földíszített kerítéssel védett házba nem csap a villám. De a lányos házak gazdái ezzel a díszítéssel jelezték, hogy eladó hajadon van náluk és várják az udvarlókat. A szegedi kirajzású Csólyospáloson pedig azért tűzték ki eleink az ágakat, hogy elkerülje a házat „Isten haragja”, azaz a villámcsapás. Az ünnep után pedig a bodzaágakat eltették, s ha valakit szélütés ért, megfüstölték vele.
Bálint Sándor néprajztudós kutatásai nyomán tudjuk, hogy a régi szegediek szerint a szél a Szentlélek szájából jön, ezért nagy vihar idején sem szabad szidni, mert gutaütés, szélütés éri az embert. Apátfalván úgy tartották, hogy a pünkösdi bodzából készült ital minden betegségre orvosság, míg az újkígyósiak ugyanezt a pünkösd hajnalán szedett bodzavirágról vélték. Pünkösdkor a régi korok emberei szívesen zarándokoltak Szűz Mária kegyhelyeire.
Napjainkban az erdélyi csíksomlyói búcsú a legnépszerűbb. A múlt századok szegedi hívei az Aradhoz közeli Máriaradnára és a Kiskunfélegyháza melletti – ma Petőfiszálláshoz tartozó – Pálosszentkútra zarándokoltak, ahol a hagyomány szerint a forrásnál Szűz Mária az 1790-es években megjelent egy pásztornak, s ahol ezután számos csodás gyógyulás történt. Úgy hitték, hogy aki tisztaszívű, azt pünkösd napján ott nagy kegyelem éri: a szentkút vízének tükrében meglátja a Szentlelket.
