2024. március 28., csütörtök
FONTOS

Kopasz István atya a koronavírusból való kigyógyulás útján

A testvérek szeretete, imádsága segített

Kopasz István atyának az orvosok szerint tíz százalék esélye volt az életben maradásra. December 19-én közel két hónap után saját lábán hagyta el a szegedi klinikát. A felépülésért azonban hosszú, nehéz munka állt előtte. A küzdelem ma is tart.

Üllés és Zsombó plébánosa október végén betegedett meg. Egyre emelkedő láza arra késztette az orvost, hogy kihívja a mentőket. Úgy véli, a fertőzést a testvéreitől kaphatta el, akik mindannyian átestek a betegségen. Édesanyjukról csak sejtik, hogy ő is megfertőződhetett, de neki nem voltak tünetei. István atya került a legsúlyosabb állapotba.

Lélegeztetőgépre került, altatták, több alkalommal dialízisre volt szüksége.

– Ebből az állapotból akkor onnan tízből nyolc beteg nem jött ki a saját lábán.

Válságos állapotában világszerte imádkoztak érte: családtagok, papok, hívek és közösségek, Ugandától Dél-Koreán, Brazílián, Németországon és Svájcon át Lengyelországig a világ minden táján. Imát mondtak érte a hozzátartozói is – 94 éves édesanyja, 8 testvére, az ő 35 gyerekük és a 22 dédunoka –, paptestvérei a Fokoláre mozgalomból, ismerősök és ismeretlenek kérték Istentől a gyógyulását. Nagykároly plébániáján minden este online kapcsolódtak össze a hívek, és együtt imádkozták a rózsafüzért. Ugyancsak naponta imádkoztak érte üllési és zsombói hívei.

– Ez az egyház szeretetének nagyon konkrét megtapasztalása volt, annak a megerősítő megélése, hogy világméretű család vagyunk.

Négy hónap telt el a hazatérése óta, folyamatosan erősödik. De a felépülésért minden nap meg kell küzdenie. A Covid következtében tüdejének vitálkapacitása ötven százalékos, a diffúziós kapacitása harmincnyolc százalékos lett, holott nyolcvan százalék a normál élethez szükséges érték. Gyógytornász testvére segítségével folyik a rehabilitáció.

– Egy évem van, hogy javuljon az állapotom, utána már nem várható változás, a szervezet beáll arra a szintre, ami van. Minden napomnak része a gyógytorna, a légzőgyakorlat, az intervallumtréning. Feszegetni kell a határokat. Mindez arra kényszeríti a tüdőt, hogy aktiválja a működésbe még be nem vont részeket.

Három hét altatás után a többedik próbálkozásra tudtak felébreszteni. Depresszióba estem, úgy éreztem, feladom, nincs értelme küzdeni. Akkor volt a 60. születésnapom. Sorra jöttek a köszöntések, az ajándékok, de én nem tudtam örülni. Sok szent mondja, hogy számára a kereszt lett a tankönyv. Én is megértettem, mit jelent a keresztre feszített Jézussal való kapcsolat.

Mélyen, egzisztenciálisan átéreztem, hogy vagy igent mondok erre a szenvedésre Jézussal együtt, és akkor várható a feltámadás, vagy nem.

Jézus követésével együtt jár a kereszt. Ő van az egyik felén, én a másikon. Nem azt kell kérnem, hogy leszállhassak a keresztről, hanem erőt ahhoz, hogy fennmaradhassak. Nem az a kereszténység, hogy bedobunk egy kis imádságot, és kijön a megoldás, elmúlik a panaszom, megoldódik a nehézségem. Megértettem, hogy ott kell maradnom Jézussal a kereszten.”

Így tekint a folytatás elé:
– Hiszem, hogy Isten szeret, akkor is, amikor megengedi, hogy valami rossz történjen velem, emberileg nehéz helyzetbe kerüljek.

Nézze meg ezt is:

Fűtéstámogatással enyhítenek a téli gondokon

A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász egész évben számos jótékonysági akcióval és adománnyal segíti a rászorulókat. A téli időszakban …