Gyulatelevízió
Kereszténység, emberség, szeretet
Ferenc pápa szeptemberben Magyarországra látogat és a budapesti eucharisztikus világkongresszus záróeseményeként szentmisét mutat be hazánk fővárosában. Ennek – és Szent II. János Pál pápa magyarországi útjainak évfordulója – kapcsán tekintjük át a pápalátogatások történetét.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása nemrégiben bejelentette: hazánkba látogat Ferenc pápa, és részt vesz a 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szeptember 12-i záró szentmiséjén. A mai értelemben vett hivatalos pápalátogatások sora a huszadik század közepén, Szent VI. Pál pápa szolgálata alatt vette kezdetét. Korábban a katolikus egyházfők ritkán és fontos egyházpolitikai, illetve diplomáciai okokból hagyták el Rómát. Ilyen volt, amikor 1782-ben VI. Piusz Bécsbe látogatott, és arra kérte II. Józsefet, hogy ne oszlassa föl birodalmában a nem tanítással, vagy gyógyítással foglalkozó szerzetesrendeket, vagy amikor VII. Piusz Párizsba ment Napóleon császárrá koronázására 1804-ben.
Az írott források szerint először 1052-ben járt pápa magyar földön, amikor is Szent IX. Leó közvetítőként vett részt az I. András magyar király és III. Henrik német-római császár által kötött pozsonyi békeegyezmény létrejöttében. Az 1938. május 25. és 29. között megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszuson két későbbi egyházfő is jelen volt. A Szentatya, XI. Piusz személyes képviselőjeként, pápai legátusaként volt az eseményen Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi Tiszteletreméltó XII. Piusz, akinek megbízólevelét az akkori vatikáni helyettes államtitkár, Giovanni Battista Montini – a majdani Szent VI. Pál pápa – olvasta föl.
A pápalátogatások gyakorlatát Szent II. János Pál – akit gyakran „utazó pápaként” is emlegettek – utazásai ismertették meg a nagyvilággal. Egyházfői szolgálata idején összesen száznégy hivatalos külföldi úton vett részt, amelyek során a meglátogatott katolikus hívek buzdítása mellett a keresztény egységtörekvések fontosságát és a vallások közötti párbeszéd jelentőségét is hangsúlyozta. Ennek jegyében például elment az Egyesült Királyságba, ahol találkozott az anglikán egyház fejével, II. Erzsébet királynővel, de a szíriai Damaszkuszban ő volt a történelem első pápája, aki látogatást tett egy iszlám mecsetben, Auschwitzban pedig fejet hajtott a holokauszt áldozatai előtt. Szentföldi zarándoklata alkalmával a siratófalnál (az ószövetségi jeruzsálemi templom ma is álló részénél) bocsánatot kért a keresztények által a zsidók ellen elkövetett bűnökért.
Szent II. János Pál kétszer tett apostoli látogatást Magyarországon. Először három évtizede, 1991. augusztus 16. és 20. között, másodszor huszonöt éve, 1996. szeptember 6–7-én. Harminc éve a szegedi születésű Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek meghívására érkezett hazánkba, amikor az akkoriban a szeged-csanádi püspök joghatósága alá tartozó Debrecenben is megfordult. A református nagytemplomban igeliturgián vett részt, s Kocsis Elemér tiszántúli református püspöktől átvette az első magyar protestáns bibliafordítás, a vizsolyi biblia egy példányát. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök kétkötetes, díszes könyvet ajándékozott neki, amelynek első része a magyar–lengyel közös múltról, míg második darabja hazánk és az Apostoli Szentszék kapcsolattörténetéről szólt.
Gyulay Endre egy korabeli sajtónyilatkozatában úgy vélte: harminc éve Szent II. János Pál pápa „minden gondolatával biztatta a magyarokat; érzékeltette, hogy minden magyar embert értéknek tart, a jövőbe nézésre és nem a múltban vájkálásra buzdított bennünket. A tudomány embereivel találkozva egészen világosan hitet tett a tudomány függetlensége mellett, egyszersmind az erkölcs fontosságát is hangsúlyozta. Éppen a tudósok körében mondta ki, hogy a hitoktatást a legkisebb kortól biztosítani kell. Azt hangsúlyozta, hogy a hit megismerése alapvetően más természetű, mint a tudományos megismerés, összefoglalva azt mondhatnám, a pápa személyében olyan embert ismerhetett meg az ország, aki itt, előttünk vizsgázott kereszténységből, emberségből, szeretetből. Jelesre. Nekünk most már az a feladatunk, hogy az ő példáját szem előtt tartva vizsgázzunk magunk is.”
