Mécsesgyújtás és ima
Covid-osztályokon tevékenykedett orvos és gyászfeldolgozó szakember is mesélt tapasztalatairól a Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálat imaalkalmán, mely során a járványban elhunytak hozzátartozóinak igyekeztek vigaszt nyújtani. A gyászolók a tanúságtételek meghallgatása után mécsesgyújtással emlékeztek elvesztett szeretteikre.
A megemlékezés szentmisével kezdődött, melyet Kondé Lajos, az egyházmegye pasztorális helynöke és Pálfai Zoltán kórházlelkész celebrált.
– Szeretteink, akiket elvesztettünk, már hazatértek Isten örök szeretetébe. Nemcsak azok vannak ott, akiket valaha szentté vagy boldoggá avatott az egyház, hanem azok a csendes és névtelen szentek is, akik úgy távoztak el, mintha sokak számára nem is léteztek volna. Akikről egyetlen legenda sem mesél, akik nem fognak szerepelni a történelemkönyvekben, akik nincsenek benne a hírekben. A mi családtagjaink, szeretteink – fogalmazott a kórházlelkész a gyásszal kapcsolatos gondolatainak megosztása során.
Pálfai Zoltán lelket erősítő, vigasztaló szavait tanúságtételek követték. Először Rónaszéki Benedek hematológus osztotta meg a megjelentekkel a szegedi és kiskunhalasi Covid-osztályokon szerzett tapasztalatait.
Gáborné Puskás Julianna gyászfeldolgozó csoportvezető beszédében megvallotta, hogy magának is hosszú és gyötrelmes folyamat volt unokája halálának feldolgozása. Rengeteg ideig nem talált kiutat a szűnni nem akaró gyötrelemből. Biztatott minden gyászolót, hogy merjen fájdalmáról beszélni és segítséget kérni.
Az imaalkalom végén a kórházlelkészi szolgálat munkatársai négyszemközti beszélgetésre, az atyák szentgyónásra adtak lehetőséget a gyászolóknak, akik mécsesgyújtással emlékeztek meg szeretteikről.