Gyulatelevízió
Madách Imre klasszikus drámáját bármikor elővenni egy nagy öröm, megtiszteltetés bármelyik színház számára. A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Visky András dramaturgot kérte fel erre a feladatra, a darabot szerda este mutatták be a Gyulai Várszínház nyári évadának részeként.
Madách Imre Az ember tragédiája egy nehéz feldolgozású mű. A teljes irodalmi szöveget, mind terjedelmében, és a helyszínek sűrű váltakozása miatt is nehéz, embert próbáló feladat színpadra alkalmazni. Az egyik leghosszabb előadás eddig 8 óra hosszú volt.
A rendező, Silviu Purcarete elképzelése ezzel szemben az volt, hogy megpróbál finoman hozzányúlni a darabhoz, és úgy maivá tenni. közelebb hozni az üzenetét az emberhez.
A jelenetek sora Ádámmal és Évával együtt keresztülvezet bennünket az emberiség és a világkultúra történetén. A fáraóktól a Marseillaise-ig, az Édenkerttől az Új Eszmék Emberének laboratóriumáig, A darabot, az egész temesvári társulatra írták, mindenki szerepet kapott benne. Ádám és Éva arcát nonfiguratív maszk fedi. Ezzel azt szimbolizálja, hogy bárki lehet Ádám, és bárki lehet Éva is, nemtől függetlenül. Több szereplő játszotta őket, ahogyan Lucifert is három színész testesítette meg.
Az egyikük Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely színház igazgatója volt. Silviu Purcarete rendezéseire jellemző, hogy megjelenik benne a gyermek.
Ez ebben a darabban is így van, még, ha nem is mindig látjuk a színen, a hangját halljuk. A nézőtér kialakításában is arra törekedtek, hogy az ember belecseppenjen az események történéseibe. A nézők egy lelátón foglalhatták el helyüket, körben, két oldalt.
A két főszereplőnek külön narrációja volt, és voltak olyan jellegzetesen visszatérő elemek, amelyekről lehetett tudni, hogy ki kit játszik éppen. Évánál ilyen volt a piros tűsarkú cipő. Egyedül Lucifer arcát nem fedte maszk, sem festék.
Az Úr csak hangjában van jelen, nem látjuk őt. Gyermeki, fátyolos hangon szólítja meg Ádámot. A záró jelenetben minden Éva anyának érezi és mutatja magát, amivel a rendező – ha addig nem értettük volna meg – tételesen azt üzeni, hogy mindannyian Ádámok és Évák vagyunk.
