Gyulatelevízió
„Most pedig közösségünk felemeli tekintetét, és látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja” – Angalo Bagnasco érsek szavai adták meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitányát szeptember 5-én, a Hősök terén bemutatott nyitómisében.
Hívők ezrei gyűltek össze egy héten át Budapesten, hogy élő hittel köszöntsék Jézust az Oltáriszentségben. Jézus emberré lett, meghalt értünk, feltámadt, de nem akart elszakadni tőlünk emberektől fizikailag sem. „Ez az én testem és ez az én vérem” – Jézus köztünk maradt az eucharisztiában, a kenyérben és borban minden szentmisében magunkhoz vehetjük, hogy jelen legyen az életünkben, és mi az övében.
Jézus találkozásra hív az Oltáriszentségben. A kongresszus egy hete ennek ezerféle alkalmát kínálta: a szent szertartások fényében, a szeretet útját mutató tanúságtételekben, a felebaráti szolidaritás cselekedeteiben, a városszerte felcsendülő énekek gazdagságában, baráti egymásra találásban, a kultúra kincseiben.
A világegyház hírmondói voltak jelen öt napon át a budapesti vásárközpontban. Az üldözött és mégis növekvő, az újraépítő, az elvilágiasodásban talaját veszett és útját kereső egyház életébe tekinthettünk be Budapesten. Messzi országok – Brazília, Kamerun, az Egyesült Államok, Kanada, Irak, Mianmar, Libanon, Nigéria, India, Venezuela, Dél-Korea, Ecuador, a Fülöp-szigetek – főpásztorait, papjait, világi hitvallóit hallhattuk, és tanúságot tettek, együtt imádkoztak velünk közvetlen és távolabbi szomszédaink Kárpátaljáról, Szlovákiából, Horvátországból, Csehországból, Lengyelországból, Németországból, Belgiumból, Spanyolországból és Olaszországból.
Öt napon át sokan, sokféleképpen tanítottak, mi pedig rengeteget tanulhattunk. Megérthettük, hogy érték a sokszínűség, de ez párbeszédre kötelez, mert a különbözőségek elválasztanak, eltávolítanak egymástól. Minél többet találkozunk, annál jobban megismerjük és megértjük egymást. Katolikusok vagyunk, az a feladatunk, hogy lokálisan megerősödve globálisan is lássunk és gondolkodjunk, és ismerjük fel, hogy az igazságosabb viszonyokért mindannyiunknak tennünk kell. Krisztus útján kell járnunk, a szeretet, szolidaritás és párbeszéd gyakorlásával kell jelen lennünk a világban.
Bár a járványhelyzet miatt korlátok közé szorítva, de a média és főpásztoraik közvetítésével öt kontinens sok száz millió katolikusa figyelt ránk, megjelenhettünk a világ olyan pontjain is, ahol talán a népünk nevét sem ismerik. Megmutathattuk vendégszeretetünket, kulturális gazdagságunkat, fővárosunk kincseit, kiemelkedő teljesítményeinket az élet különböző területein.
A Szent István-bazilika környéke rendezvénytérré változott. Művészeti, spirituális és gasztronómiai programok teremtettek vásári forgatagot a NEK napjain. A bazilikában rendezett Afrika-nap a Magyarországon széleskörű összefogásban épülő missziót mutatta be. A bazilikai szentségimádás felemelő zenei áhítat volt, ahol az eucharisztia jelenlétében, az eucharisztiáért hálát adva éltük meg Krisztusban és Krisztus által a közösséget.
Jelen voltunk a nagyváros forgatagában, az Örs vezér tere és a Széll Kálmán tér a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás kezdeményezésére számos közösséget fogott össze, így a két közlekedési csomópont a kongresszus kinyújtott karjaként a megszólítás terévé változott. Járókelők sokaságát állította meg a zene, az ének, a szeretet és a béke üzenete, a meghallgatásra hívó sátor önkénteseinek szolgálata, és tette valósággá a kongresszus „Találkozz Jézussal Budapesten” felhívását.
Közösséget építettünk, megéltük, nem vagyunk egyedül. Összetartozunk, Isten mindannyiunk atyja, aki közel van hozzánk, kopogtat minden szív ajtaján. Jézus osztozik az emberi sorsban, világosság számunkra, és az eucharisztia által átlép minden magányon, minden távolságon, minden közönyön, s felemel bennünket a Szentháromsághoz. Életünk világossága Krisztus: hozzád akarunk tartozni, a te utadon akarunk járni.
