2021. december 5., vasárnap
FONTOS

Ferenc pápa útmutató tanítása a magyarságnak

 

Legyetek nyitottak, mélyen gyökerezőek és másokat tisztelők

Mindössze egy fél napot kaptunk Ferenc pápától, de ebben a rövid időben olyan útmutatást adott nekünk, amely hosszú időre szól. Beszédében merített a magyar valóságból, a múltunkból, jelen életünkből, úgy szólt hozzánk magyarokhoz, mint aki ismeri az életünket, és így adott iránymutatást az egész magyar egyháznak.

Magyarország nagyon várta a pápát. Hazánkba legutóbb huszonöt éve érkezett pápa II. János Pál személyében, aki akkor Pannonhalmára és Győrbe látogatott. Mi, magyarok két évvel ezelőtt találkozhattunk Ferenc pápával Csíksomlyón. 2000 óta először történt meg, hogy a katolikus egyházfő zárómisét celebrálva részt vett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson.

A rövid látogatás meghatározó találkozások alkalma volt. A Szentatya testvéri hangulatban több mint fél órát töltött együtt főpásztorainkkal, tanácskozott Magyarország közjogi méltóságaival, fogadta a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának és Magyarország zsidó közösségeinek képviselőit.

A Hősök terén, a Dózsa György úton és az Andrássy úton várakozó hívősereg első találkozását a Szentatyával a „Tu es Petrus” – a Krisztus oratórium egyházalapítást megéneklő műve kísérte. Ezen a vasárnapon több százezer ember ünnepelte együtt a pápával, a világ püspökeinek, papjainak, a testvéregyházak tagjainak jelenlétében az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét.

A zárómise Statio Orbis volt. Ez a megnevezés XXIII. János pápa óta azt fejezi ki, hogy az egyetemes egyház gyűlik össze Krisztus asztala körül. Az egység és testvériség megélése az egész világból ideérkezett püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel és valamennyi hívővel; a testvéregyházak képviselővel, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka személyében az ortodox testvérekkel, a zsidó vallás képviselőivel és mindazokkal, akiknek más a világnézetük. Erdő Péter bíboros, prímás szerint az „idők élő jele”, hogy most együtt ünnepelünk.

– Budapest – Magyarország és Európa szívében – a hidak városa. Hivatásunknak érezzük, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat között, a különböző kulturális és vallási világok, a nemzetek között.

Homíliájában Ferenc pápa azt mutatta be, ki az a Krisztus, akit nemcsak csodálnunk, de követnünk kell. Ez volt Péter útja is, aki meg nem értésből fakadó tagadás és több megbotlás során vált a „valódi Jézus” követőjévé. A valódi Jézus ugyanis nem az volt, akit a világ várt. Jézus nem uralkodni jött, nem akarta erővel elhallgattatni ellenségeit. A valódi Jézust az eucharisztiában fedezhetjük fel: Jézus a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet. Úr egy kenyér egyszerű formájában: mindig velünk van, és engedi, hogy megtörjük, szétosszuk, és táplálékunkká válik. Szolgává lesz azért, hogy üdvözítsen bennünket, meghal azért, hogy nekünk életünk legyen. A szeretet áll elénk benne, és különbségtételt kér: választanunk kell a valódi Isten és énünk istene között. Ahogyan Péter is szívesebben lázadt, amikor felmerült a fájdalom perspektívája, úgy mi is legszívesebben elfordulunk a kereszttől.

– Jézus azonban megráz bennünket. Azt várja, hogy a kereszt előtt megtisztítsuk vallásosságunkat, és engedjük, hogy Jézus kigyógyítson a bezárkózásból, hogy megnyisson az osztozásra. Ez bensőnk gyógyulását hozza, és elindít azon az úton, amely mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig. Tőlünk is ezt kéri Krisztus – ezekkel a szavakkal buzdított arra Ferenc pápa, hogy legyen a mai nap kiindulópontunk, és minden nap ébredjen újra a vágy, hogy odaajándékozott szeretetté váljunk.

Az Angelust a tömeg együtt imádkozta a Szentatyával. „Isten áldd meg a magyart” – fohászkodott értünk az egyházfő. Azt kívánta, hogy a kereszt legyen számunkra a híd a múlt és jövő között.

– A vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik, és kitárja karjait mindenki felé. Arra hív, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, de ne elégedjünk meg ezzel; hogy merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik szomjaznak a mi korunkban. Azt kívánom nektek, hogy legyetek ilyenek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezőek és másokat tisztelők.

Nézze meg ezt is:

ÁGOTA-tábor: az a hely, ahol szeretettel gyógyítanak

  Fesztivál hangulat, sport, jókedv és élettörténet feldolgozás – így zajlik évek óta az állami …