2022. július 4., hétfő
FONTOS

Kiss-Rigó László püspök üzenete

Tisztelt Olvasók, Kedves Testvérek!

 

Olykor felbukkannak hírek olyan magukat prófétának vagy gurunak érző szélhámosokról, vagy inkább pszichiátriai kezelésre szoruló személyekről, akik megnevezik a közeli világvége időpontját, és követőket gyűjtve maguk köré, együtt készülnek rá.

Olyat is hallottunk már, hogy ilyen készülődésnek kollektív öngyilkosság lett a vége. Napjaink közbeszédében a világvége más összefüggésben kerül szóba. Ha nem ébredünk fel, és nem figyelünk oda eléggé, akkor előfordulhat, hogy oly mértékben szennyezzük a környezetünket, és oly mértékben és ütemben éljük fel erőforrásainkat, hogy a helyzet egy adott ponton visszafordíthatatlanná válik, és tönkretesszük, az életre alkalmatlanná tesszük a világot.

Más kérdés, hogy akik minderről megszállottként beszélnek, sokszor nem is értenek hozzá, csak valamilyen bomlott agyú ideológia érvényesítésének eszközét látják az úgynevezett „zöld” kérdésben, vagy azért diktálnának szélsőséges feltételeket mások számára, hogy a maguk gazdasági érdekeit álságosan érvényesítsék.

A Názáreti Jézus nem volt sem politikus, sem álpróféta, sem civil aktivista, hanem az emberiség üdvözítőjének, megváltójának vallotta magát, és ezt feltámadásával bizonyította is. Ő is beszélt, tanított a végveszélyről, a világ végéről, de egészen más értelemben. Az adventi vasárnapok evangéliumaiban erről is hallottunk. Amit saját kora világképéhez igazodva, kozmikus hasonlatokat, képeket használva mond, azt a mi világképünk alapján mai nyelven úgy fordíthatnánk le, hogy a Teremtő Isten elindította az anyagot, a világot, a természetet, az életet, az embert a fejlődés, kibontakozás, a történelem útján. Ez az út azonban egyáltalán nem véletlenszerű, esetleges vagy a pusztulásba vezet, hanem van egy végső célja, mely egy olyan állapot, melyben az embernek már nem kell többé a természet erőivel és saját korlátaival küzdenie, hanem a Teremtő Isten életében részesedve az egész anyagvilággal és természettel együtt a győzelem, a dicsőség és a boldogság állapotát élvezheti vég nélkül. Jézus figyelmeztet; azzal kapcsolatban, hogy mikor ér a világegyetem, az egyetemes emberi család, azaz a történelem és az egyes ember célba a mi időfelfogásunk szerint, ne vonjuk el a figyelmünket különböző találgatásokkal, hanem az értelmes felkészülésre koncentráljunk. Úgy, mint a legutóbbi olimpiára készülő sportolók, akik a covid miatti halasztás után is sokáig bizonytalanságban voltak, de a felkészülésre koncentráltak, ami nem volt könnyű helyzet. Az evangélium szerint a végső célban potenciális győztesek vagyunk, ha tudatosan készülünk, a cél felé haladva a lábunk elé is nézünk, és a taktikai utasítást Jézustól fogadjuk.

Néhány nap múlva a karácsonyt ünnepeljük. Bár nem mondhatjuk, hogy mindenki ünnepel. Van, aki számára ez a néhány nap az év vége felé csak arra alkalom, hogy ne kelljen dolgozni, kellemes „külső” körülmények között – melyeket az adott anyagi helyzet függvényében lehet fokozni – nagyokat lehessen enni és inni. Aki csak ezt éli meg karácsonykor, annak még testi-szellemi egészségkárosodást is okozhat. Mások számára a karácsony a család, a szeretet ünnepe.

Megújító, lendületet adó erőforrás lehet legalább a szűk család tagjainak, ha néhány órát, vagy 1-2 napot békében, szeretetben el tudnak tölteni. Azt azért ne felejtsük el, hogy a szeretet, amit ilyenkor „ünnepelünk”, nem csupán egy idilli hangulat vagy érzelem, nem majomszeretet, hanem együttérző, tevékeny szolidaritás azokkal, akik nálunk sokkal rosszabb, bármilyen negatív helyzetben, állapotban vannak, sokszor saját hibájukon kívüli okokból. Ilyenkor a legkérgesebb lelkű emberek is fogékonyabbak arra, hogy valami jót tegyenek, és ez nemcsak azoknak jó, akikkel teszik, hanem nekik maguknak is, mert jobbak lesznek tőle. Minél több áldozatos szeretetet nyújt vagy ad valaki, annál több lesz a szeretet, a jóság benne is. Az pedig, aki nem csupán szép hagyományt követve, hanem tudatosan ünnepli a karácsonyt, mint a Názáreti Jézus születésének ünnepét, akit ismer, akivel élő kapcsolatot ápol és akinek követője, az tudja, hogy ő nemcsak megszületett, hanem saját példájával és örök érvényű tanításával megmutatta, milyen az emberhez igazán méltó élet, vértanú halálával és feltámadásával pedig bizonyította, hogy ő az élet végső győztese és forrása. Győzelmét pedig mindenkivel megosztja, aki elfogadja őt testvérnek, és vállalja a vele való közösséget. A benne hívő ember számára ezért a karácsony a hála, az öröm, a valódi emberi méltóság ünnepe.

Minden olvasónak, egyházmegyénk minden családjának, tagjának áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok!

Nézze meg ezt is:

Fénnyel varrott képek csodája

Egy korábban megnyitott és egy új időszaki kiállítás mellett tematikus sétákkal várja április második felében …