

A Ladics-házzal folytatódott a levéltár a Mi otthonunk – a mi történeteink című sorozata, mely Gyula jellegzetes épületeit mutatja be a nagyközönség számára is érdekes formában.
Az épület történetével régóta foglalkozó Bódán Zsolt szavaiból az derült ki, hogy a Ladics-ház olyan értékeket vonultat fel, melyek ugyan nem teljesen egyedülállóak az országban, de az biztos, hogy országos hírnevet érdemelnek.
Az 1801-es tűzvész után épült lakóház az 1870-es években nyerte el ma is látható formáját. Most lényegében a 150 évvel ezelőtti állapotokat mutatja be.
Bódán Zsolt elmondta, a „múzeumi gondolat” már a második világháborút követő években sem lehetett idegen a házban maradt Ladics családtagoktól. Ifj. Ladics László szenvedélyesen foglalkozott a család emlékének ápolásával, a hagyaték számos tárgyát kis cédulákon adatokkal látta el, listákat készített, kamara-kiállításokat rendezett a „Ladics kincsekből”.
Végül az utolsó két testvér, György és Margit 19788-ban életjáradék szerződést kötött a várossal. Egyikük sem érhette már meg, hogy egy évtizeddel később, 1989 nyarán, a hagyaték részleges feldolgozása, hosszas szervező és előkészítő munka után a múzeumi kiállítás megnyissa kapuit a nagyközönség előtt.