Gyulatelevízió
Legnagyobb ünnepünk
Húsvétkor a keresztény hívek a vallás alapítójának, a Megváltónak, Jézus Krisztusnak a föltámadását ünneplik: az életnek a halál, a jónak a gonosz, a fénynek a sötétség, Istennek a sátán fölötti győzelmét.
A húsvét gyökere a zsidó pászkaünnep, amely a héberek Egyiptomból való megmenekülésének az emléknapja. Az ünneplők az őket a szolgaságból kivezető Úr áldását kérik a bő termés és a bőséges szaporulat érdekében. A kereszténység – amelynek legnagyobb ünnepe ez – merőben mást ért a húsvét alatt: ilyenkor a hívek a vallás alapítójának, a Megváltónak, Jézus Krisztusnak a föltámadását ünneplik.
Húsvét napját az első keresztény közösségek különböző időpontokban tartották. A napot illetően az első egyetemes zsinaton (Nicea, 325) született megegyezés az egyházatyák között, s azóta a nyugati egyházban a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon ülik meg. A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt utolsó hete a Nagyhét, amikor a katolikusok Jézus földi életének utolsó hetére emlékeznek. Nagycsütörtökön az utolsó vacsorára – és az Eucharisztia szentségének alapítására –, nagypénteken az elárult és elfogott Megváltó szenvedésére és halálára. Ilyenkor a templomban nem harangoznak, nem tartanak szentmisét, az oltárt megfosztják díszeitől (gyertyák, virágok). Nagyszombat a böjt és a gyász utolsó napja, ennek estéje már a húsvét vigíliája, s a húsvéti tűz meggyújtásával kezdetét veszi az örömünnep, az emberiség megváltásának ünnepe.
Nagypénteken az egyház Jézus szenvedésének, halálának és temetésének emléknapját tartja. Ezen a napon nem mutatnak be szentmisét a papok, csak csonkamisét tartanak, amelyből kimarad a konszekráció, azaz az ostya és a bor átváltoztatása Krisztus testévé és vérévé. A katolikus néphagyományban nagypéntek a szigorú böjt és a gyász napja. Ilyenkor a régi kor katolikusa hallgatag volt, sokszor megállította az órát, fekete kendővel takarta le a tükröt, eloltotta a tüzet arra emlékezetve, hogy az evangéliumok szerint Jézus halálakor a nap elsötétült, vagyis úgy viselkedett, mintha halott volna a háznál.
Ezen a napon adták elő a passiójátékokat, amelyek Jézus szenvedéstörténetét idézik föl népszerűsítő formában. Ekkor tartják a keresztutat is: a pap és a hívek végigjárják a templom stációit vagy a templomon kívüli kálvária egyes állomásait, és megemlékeznek Krisztus földi életének utolsó napjáról és annak eseményeiről. Nagypénteken különleges kis kenyérkét készítettek, amelyről a szőregiek úgy tartották, hogy aki eszik belőle, azt háborúban nem találja el a fegyver. Csanádon az asszonyok ezt a kenyeret egy éven át őrizték, úgy vélték, áldást és oltalmat szerez a háznak és lakóinak, különösen árvíz idején.
A szombat esti, az ünnep előestéjén tartott húsvéti vacsora jellegzetes étele a kalács, a tojás, a sonka, a bárány, a torma, a só. A kalács a bőség és a család egységének a jelképe. A tojás archaikus termékenységi jelkép, amely a keresztény szimbolikában Jézusra utal – a belőle kikelő csibe ugyanis úgy töri szét a tojás héját, mint a föltámadó Krisztus sírjának sziklaajtaját. Algyőn úgy tartották, hogy aki sok tojást eszik húsvétkor, annak nem mászik a szájába kígyó, sikló a nyári munka napjaiban tartott déli pihenőkor. A csecsemőnek is adtak egy kevés tojást, abban a hitben, hogy attól korábban tanul meg beszélni. A húsvéti ételeket szokás volt a templomban a pappal megáldatni, imádkozva, hogy soha ne fogyjanak el a finom falatok a családi asztalról. A torma – amelynek ősi gonoszűző szerepet tulajdonítottak, mint a fokhagymának – keserűségével a szenvedő Jézus kínjaira emlékezteti fogyasztóját.
