2022. október 2., vasárnap
FONTOS
Az első közös vacsora megérkezés után

Kárpátaljai magyaroknak nyújt támaszt a Karitász

Mintegy kétszáz Ukrajnából menekült emberről gondoskodik a háború kitörése óta a Szeged-Csanád Egyházmegyei Karitász. Többségük magyar, akik Kárpátaljáról érkeztek.

Az orosz–ukrán háború miatt otthonukat vesztett kárpátaljai magyarokat már a fegyveres konfliktus kirobbanását követő hétvégén fogadta az egyházmegye segélyszervezete: kétszáz Ukrajnából érkezett menekültnek nyújtottak szállást Szegeden és környékén. Kothencz János, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász igazgatója elmondta, három helyen biztosított az egyházmegye a Karitásszal és a Szegedi Tudományegyetemmel összefogva menedéket. Ásotthalmon, Domaszéken és az Öthalmi Diáklakásokban kismamák, idősek, néhány hónapos csecsemők és kamaszok egyaránt vannak. A domaszéki Zöldfás Lelkigyakorlatos Házban mintegy nyolcvan főt fogadtak be. A komfortos szálláshelyen a családokat külön szobákban helyezték el, ők napi ötszöri étkezést és vitaminokat is kapnak.

– A Szeged-Csanádi Egyházmegye főpásztora, Kiss-Rigó László püspök azonnal intézkedett, az ideérkezőket elszállásoltuk, valamint a határon ragadt családtagokért önkénteseink maguk utaztak el, ha kellett a záhonyi határátkelőhöz, ha kellett más településre. Lelkiismereti kötelességünk is ez, ugyanis több kárpátaljai magyar férfi dolgozik Magyarországon, itt a környéken, ők jelezték, hogy családjuk át szeretne jönni a határon. Első feladatunk a családegyesítés volt, most már az ő rokonaik, ismerőseik is itt vannak – részletezte Kothencz János.

Az egyházmegye önkéntesei minden szükséges intézkedést megtesznek a fegyveres harcok elől menekülő családok lelki és fizikai jólétének érdekében. A megérkezéskor Covid-teszten és egészségügyi állapotfelmérésen esnek át, felmérik gyógyszerszükségleteiket, és beszerzik azokat. A menekültek között több kismama is van, számukra a terhesgondozást biztosítják. A szálláson orvos és egészségügyi személyzet is elérhető.

A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász jogi segítséget is nyújt az Ukrajnából érkezőknek: tolmács és jogász is rendelkezésükre áll. Emellett az önkéntesek kapcsolatban vannak a konzulátusokkal, a kormányhivatal és az idegenrendészet munkatársaival a hazájukat elhagyni kényszerülők hivatalos ügyeinek intézése, rendezése érdekében. A rászorulók lelki támogatásáról is gondoskodnak a segélyszervezet önkéntesei: pszichológus mellett teológusok, hitoktatók és szerzetesek is beszélgetnek velük, hogy a háború okozta traumát feldolgozhassák.

A gyermekek számára játszósarkot alakítottak ki, önkéntesek – köztük az ÁGOTA Alapítvány Játszóházak önkéntesei és a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium diákjai – foglalkoznak velük. A napi program részét képezi közös imádság is.
Szemán Zsanett, Mihály Anikó, Kiss Judit és Harcsás Gizella vezeti a menekülttábort és szervezi az ott élők mindennapjait. Gizella már az első napokban jelentkezett önkéntesnek, először az adományok átvételében segített, majd a Zöldfás Lelkigyakorlatos házban teljesít szolgálatot.

– Az itt lévők már beilleszkedtek, megszokták a napi rutint, ám sokszor szomorúak otthon maradt családtagjaik miatt – magyarázta.

Váradi Valéria és lánya, Zsanett az elsők között érkeztek a táborba. Valéria könnyekkel a szemében mesélte, hogy szüleik és testvérük is otthon maradtak:
– A nagyapa tanácsára jöttünk el, ő beszélt rá minket, hogy ne maradjunk. A két gyermekem biztonsága miatt menekültünk ide.

Zsanett 17 éves, három hónap múlva fejezte volna be az iskolát.

– Távoktatásban tanulok most, osztálytársaimmal együtt. Szeretnénk minél hamarabb hazamenni, nem tervezünk itt maradni, és remélem, a sulit is be tudom fejezni – mondta reménykedve a lány.

– Sok jóságot, szeretet, és nagyon sok támogatást kapunk itt, de várjuk, hogy hazamehessünk. Mindent megadnak, de az otthon mégiscsak otthon – tette hozzá az édesanyja.

Kerekes Larissza Nagyrátról érkezett három gyermekével, a már felnőtt, várandós lányával, tizennégyéves kislányával és tízéves kisfiával a Zöldfás Lelkigyakorlatos Házba, ahol menedékre és biztonságra leltek. Viszontagságos utat jártak be amíg végre újra nyugodtan hajthatták párnára a fejüket.

– A gyerekeimnek nem volt útlevele, így nem engedtek át minket a határátkelőn, végül egy messzebbi átkelőn próbálkoztunk, Szlovákia felé. Mire odaértünk,már több százan várakoztak ott, hogy átjöhessenek Magyarországra. Annyian voltak, hogy nem tudtunk se jobbra, se balra mozdulni, aki oda bekerült, annak lehetetlen volt kijönni vagy továbbmenni. Ott álltam a hatalmas tömegben a két gyerekkel egész nap, reggel 8 órától, este 11-ig – emlékezett vissza Larissza, majd hozzátette: az egész életüket kellett otthon hagyni.

– Mi nem kérünk semmi mást, csak azt, hogy békesség legyen. Itt mindenünk megvan, csodálatos dolog, hogy milyen szeretettel vártak minket, s úgy segítenek, mintha egy nagy család lennénk. A saját otthonunkból, Kárpátaljáról úgy érzem, kitúrtak bennünket, ezért most úgy gondolom nem is szeretnénk hazamenni, itt próbálunk meg boldogulni Magyarországon – fogalmazott az asszony.

– Számos helyi szervezettel, céggel és magánszeméllyel együttműködve teljes körűen segíteni tudjuk a befogadott családokat. Az egyházmegye karitásza adománygyűjtést szervezett, ezeket az adományok is segítenek a vendégek ellátásában – magyarázta Kothencz János.

A szervezet komoly felajánlásokat kapott a Szegedi Tudományegyetemtől, a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivataltól, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatától, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatótól, a Karitáció Alapítványtól, az ÁGOTA Alapítványtól és a L.É.T. Egyesülettől, a különböző települések polgármestereitől. A cégek, szervezetek mellett magánszemélyektől, családoktól is érkeztek adományok a háború elől hazánkba menekülteknek.

– Tari Zsuzsa az Alföldi porcelángyár munkatársaként több étkészletet ajánlott fel. Janecskó Gábor Németországban él, onnan szervezkedett, mosógépeket kaptunk tőle – hozott fel pár példát az igazgató.

Hozzátette, azoknak a családoknak, akik Magyarországon kívánnak letelepedni, munkalehetőséget is ajánlanak. Az egyházmegye kapcsolatköréhez tartozó munkáltatók mellett vállalkozók is jelentkeztek a hazatérni nem kívánó kárpátaljai magyaroknál, támogatva ezzel önálló lábra állásukat.

Az adományok kapcsán azt is elmondta, rengeteg ruhát kaptak, ezért ezek helyett inkább tartós élelmiszerekre, higiéniai és tisztálkodószerekre, tisztítószerekre, mosóporra és vény nélkül kapható gyógyszerekre van szükségük.

Mindezeket a karitász szegedi, Csongor tér 12. szám alatt működő központi irodájában adhatják le a segítő szándékú emberek, akik pénzbeli felajánlásokat is tehetnek: a Szeged–Csanádi Egyházmegyei Karitász 11735005-20392886-00000000 számlaszámára utalhatnak. A közleménybe kérjük, tüntessék fel „a kárpátaljai családok megsegítésére”.

Nézze meg ezt is:

Egy hét az evangélium közelségében

Az ÁGOTA közösség egyik missziója, hogy a családjukat nélkülöző gyermekek és fiatalok létállapotához érzékenyülve közvetíti számukra …