Apor Vilmost 1915. augusztus 24-én szentelték pappá a nagyváradi egyházmegye szolgálatára.
Gyulán lett káplán, majd 1918-tól 1941-ig plébános. Megújította a lelkipásztorkodást, felkarolta a szegényeket, és ápolta az ökumenikus kapcsolatokat. XII. Piusz pápa 1941. január 21-én nevezte ki győri püspökké. A gyulai hívek iránti szeretetből úgy határozott, hogy Gyulán szenteljék megyéspüspökké 1941. február 24-én. Apor Vilmos bátran kiállt a faji megkülönböztetés ellen, védte és befogadta az üldözötteket. 1945. nagypéntekén, amikor a püspökségre menekült lányokat és asszonyokat védelmezte egy szovjet katona többször rálőtt és halálosan megsebesítette. 1945. április másodikán, húsvét hétfőn halt meg. II. János Pál pápa 1997. november kilencedikén Apor Vilmos vértanú püspököt a boldogok sorába iktatta.
A vértanú püspök életútját Fazakas Attila szeged-móravárosi plébános idézte fel, aki 2007-2008 között volt káplán Gyulán. Kiemelte, gimnazistaként a gyulafehérvári kisszemináriummal egy bécsi kirándulás során útközben megálltak Győrben. Apor Vilmosról akkor hallott először, majd az évek során egyre inkább megtetszett számára a püspök lelkülete, példaképként kezdte tisztelni.
Elhangzott, Apor család azon ritka erdélyi családok közé tartozott, akik a reformáció idejében hűségesen kitartottak a katolikus hit mellett.
A szentmise után megkoszorúzták Apor Vilmos szobrát, ezt követően pedig a vértanú püspökről elnevezett óvoda növendékei adtak műsort.