Gyulatelevízió
Egyházi vezetők és teológusok méltatták a Ferenc pápa által március 19-én kihirdetett, a római kúriáról szóló Praedicate evangelium (Hirdessétek az evangéliumot) kezdetű új apostoli konstitúciót. A vatikáni központi hivatalokat szabályozó dokumentum 2022. június 5-én, pünkösd ünnepén lép hatályba.
Az új szabályozás kiterjeszti a világi hívők szerepvállalásának lehetőségét a vatikáni intézményrendszerben. A dokumentumot bemutató március 21-i sajtótájékoztatón Gianfranco Ghirlanda SJ egyházjogász, a Pápai Gergely Egyetem nyugalmazott rektora hangsúlyozta: az egyházban a kormányzati hatalom nem az egyházi rend szentségéből adódik, hanem a missziós megbízásból.
A konstitúció új szervezeti struktúrát vezet be, és jogilag egyenlő dikasztériumokat (hivatalokat) hoz létre a korábbi kongregációk és pápai tanácsok helyett. Ennek kapcsán Blase Cupich bíboros, chicagói érsek a National Catholic Reporter amerikai katolikus hírportálnak nyilatkozva kijelentette, hogy az elnevezésbeli változás jelentős átalakulásokat vetít előre. Kifejtette, hogy a korábbi kongregáció elnevezés azt feltételezte, hogy a hivatal vezetője főpap legyen, míg a dikasztérium elnevezés egyfajta nyitást tesz lehetővé, ahol a világi hívők részesei lehetnek a döntéshozatalnak, és beleszólhatnak az egyház életébe. Az új konstitúció egyértelművé teszi, hogy minden vatikáni hivatalban és mindazoknak, akik ott dolgoznak, az evangelizációs és a missziós szerep az egyház természete – mutatott rá.
Natalia Imperatori-Lee, a Manhattan College vallástudomány professzora szerint az intézkedés a papság teológiájának újraértelmezését jelenti, amiért a világi hívők a II. vatikáni zsinat óta szót emeltek. Hozzátette: a kormányzás és az egyházi rend szétválasztása azt jelenti, hogy az egyházi rend elsődlegesen szentségi szolgálat, míg a kormányzás Isten egész népét megilleti. Azonban megjegyezte, hogy bár sokan régóta várták ezt az intézkedést, nem számít könnyű átmenetre.
Christian Weisner, a német „Mi vagyunk az egyház” reformmozgalom képviseletében szintén elismerően szólt az új szabályozásról. Véleménye szerint a világi hívők vezetői szerepkörének kiterjesztése az egész egyház számára minta lehet, és kell hogy legyen annak érdekében, hogy a szervezeti vezetést – amely szerinte bizonyos szakmai képesítéseket igényel – el lehessen választani a „lelki vezetéstől”. Meglátása szerint az új intézkedések a szerzetesnők számára is nagyobb lehetőségeket kínálnak, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy amikor csak lehet, a családi életben tapasztalattal rendelkező apákat és anyákat is be kell vonni.
Kerry Robinson, az amerikai „Vezetői Kerekasztal” tagjának meggyőződése, hogy az új konstitúció lehetőséget ad arra, hogy az egyház a legmagasabb szinteken előnyt kovácsoljon a nők és a férfiak – papok, szerzetesek és világi hívők – közös felelősségvállalásából. Meglátása szerint a reformok mindazt megjelenítik, amit Ferenc pápa egész pápasága alatt hangoztatott: valódi szinodális és szolgáló vezetést. A „Vezetői Kerekasztalt” az amerikai visszaélési ügyek nyomán hozták létre, és az elmúlt két évtizedben azon dolgoztak, hogy az egyházmegyékben elősegítsék a papok és a világi hívők kölcsönös felelősségvállalását, mint az egyházi kormányzás jó gyakorlatát.
Blase Cupich bíboros az új konstitúcióról kijelentette:
– Ez a legjelentősebb római dokumentum, ami a II. vatikáni zsinat végrehajtásával foglalkozik –, majd hozzátette: még odáig is elmennék, hogy azt mondjam, lehet, hogy az emberek a jövőben az egyház és a római kúria »ferenci reformjáról« fognak beszélni, ennek akkor jelentősége van.
