A tradíciókról és az idei műsor egyediségéről beszélgettünk Yoon Kuk Lee-vel, a Szent Gellért Fesztivál művészeti vezetőjével.
➜ Milyen tradíciót követ a Szent Gellért Fesztivál?
➜ Egy alapkoncepció van, ami végigkísérte a fesztivált az elmúlt 13 évben: Maestro Bachmann és én már a kezdetekkor azt a célt tűztük ki, hogy valóban újszerű módon mutassunk be ünnepelt zeneműveket a szegedi közönségnek; például Beethoven szimfóniáit. Hogy mit értek újszerű alatt? Hogy olyan módon adjuk elő ezeket a műveket, mint senki ezelőtt és talán senki ezután. Pontosan úgy, ahogy Mozart vagy Beethoven idejében, amikor a műveket nem adták elő újra és újra. A legtöbbet csak egyszer hallotta a közönség.
➜ Bachmann mester tanítványa, majd asszisztense volt Karajannak. Ön, mint Bachmann volt asszisztense érez folytonosságot Karajan és önmaga közt?
➜ Nem tudtam, hogy Maestro Bachmann tanítványa és asszisztense volt Herbert von Karajannak, én máshonnan ismerem. Karajan ugyanis salzburgi illetőségű volt, én pedig amikor a salzburgi Mozarteumban tanultam, mesterkurzusokra jártam hozzá, és számtalanszor részt vettem a próbáin és a koncertjein a salzburgi Tavaszi vagy Nyári Fesztivál keretében. Végh Sándor és Nikolaus Harnoncourt mellett Herbert von Karajan is azok közé a tanáraim közé tartozott, akik nagy hatással voltak rám.
➜ Mit gondol: van lokális, magyar, közép-európai vagy akár európai jelentősége a fesztiválnak – különösen az itt bemutatkozó fiatal zenészek tekintetében?
➜ A fiatal zenészeknek szükségük van arra, hogy befutott sztárzenészek mellett tűnjenek fel. Ez jót tesz a karrierjüknek. Képzeljen el, egy futballfesztivált, ahol különböző csapatok vegyülnek egymással. Óriási lökést ad egy fiatal focista karrierjének, ha mondjuk Lionel Messi oldalán játszhat…
➜ Világhírű, befutott mesterek és fiatal zenészek ugyanabban a programban – hogyan épít hidat a Szent Gellért Fesztivál a különböző generációk és stílusok között?
➜ Fantasztikus dolog látni, hogy a korkülönbség azonnal elillan, amint idősek és fiatalok elkezdenek együtt zenélni. Ugyanez vonatkozik a stílusra is, különösen a kamarazene esetében. Az előadók kiegészítik egymást, hatással vannak egymásra, ez pedig egy új, kollektív stílust eredményez.
➜ A Szent Gellért Fesztivált a katolikus egyház szervezi, de nem liturgikus fesztivál. Van missziója a nem hívők számára?
➜ Igen, nagyon is! A koncertjeink – kivéve az egyházzenei témájúakat – nem liturgikusak, de sokszor nagyon is vallásos jellegűek. Vegyük például Beethoven Pastorale szimfóniáját, amelyet a 2022-es Szent Gellért Fesztiválon adtunk elő. Ebben a szimfóniájában Beethoven a zenén keresztül írja le a természetről szerzett benyomásait, gyönyörű instrumentális színekkel megfestve azt. Más szavakkal a szimfónia egy „hangzó” festmény, madárcsicsergéssel, patakokkal, széllel vagy éppen viharral. A hallgató olyan módon hallja a patak csörgedezését vagy a szél susogását, ahogy a valódi természetben nem. Akárcsak Cézanne egy csendélete esetében: ott úgy láthatjuk az almát, ahogy a piacon sosem, ugyanis Cézanne-nak sikerül megragadni az alma esszenciáját. Olyan ideális, „metafizikai” almát hoz létre, amely csak egy abszolút valóságban létezhet. Az abszolút valósággal pedig meg is érkeztünk Istenhez és az örökléthez. Röviden összefoglalva, a koncert résztvevőinek vallási élményben lesz részük, akár anélkül, hogy tudnának róla! Ezért azt mondom, hogy a koncertélmény olyan a nem hívők számára, mint elmenni egy templomba.
➜ A fesztivál a kezdetek óta olyan esemény, ahol különböző kultúrák találkoznak. Az idei alkalom hogyan reflektált a Magyarország szomszédjában zajló háborúra?
➜ Látok egy trendet a mai zenei világban: sokan elhatárolják magukat a nagy orosz zeneszerzőktől, Csajkovszkijtól, Rahmanyinovtól az ukrajnai háború miatt. Megdöbbentő, hogyan veszítik el egyesek a józan ítélőképességüket egy ilyen helyzetben. Az idei fesztivál programjában is szerepelt Csajkovszkij vagy Rahmanyinov, ahogy Anastasia Churakova, a nagyszerű szoprán énekesnő is. Nem volt okom arra, hogy változtassak ezen. Sőt, úgy éreztem, még több orosz zenét kell játszanunk, nehogy elfelejtsük, milyen nagyszerűek is az orosz művészek. Churakova korábban egyébként Kokas Dórával is fellépett, akinek ukrán a férje. A zene hozta össze őket, és szívbe markoló volt látni, hogyan osztották meg egymással a mostani helyzet felett érzett bánatukat.