„Fogadd el, világ üdvözítője, drága Jézus szerzetesi fogadalmam megújítását, és kegyelmeddel erősítsd meg döntésemet, hogy életem végéig teljesítsem azt, amit esküvel ígértem” – így imádkozott Jyothi Jampana a szegedi dómban azon a szentmisén, amelyet szerzetesi fogadalomtételének 25 éves évfordulója alkalmából neki ajánlott Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke.
A szalvatoriánus szerzetesrendhez tartozó nővér jelenleg a Szeged-Csanádi Egyházmegye fenntartásában működő Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató pasztorációs csoportjának tagja. Olyan gyermekek lelki gondozásában vesz részt, akik valamilyen okból elvesztették a családjukat.
Indiából Szegedre
Hosszú út vezetett odáig, hogy a szegedi székhelyű szolgáltató munkatársa lett Jyothi Jampana. Katolikus családban született 1970-ben Délkelet-Indiában. Szülei mellett nagyon sokat köszönhetett a helyi plébánosnak, aki segített, hogy el tudja végezni az általános iskolát és a gimnáziumot, mert korán megözvegyült édesanyja egyedül nevelte őt és öt testvérét. Már az érettségi után megfogalmazódott benne az elhatározás, hogy szerzetes nővér legyen, amit családja nehezen tudott elfogadni. 1992-ben lépett be a Szalvátor nővérek kongregációjába, öt évvel később, 1997-ben tette első fogadalmát.
A Generalátus kérésére 2006-ban érkezett Magyarországra, előbb Budapesten látott el szolgálatot, majd Szegedre hívták.
A jubileumi szentmisén megvallotta, sok bizonytalanságot érzett, amikor Magyarországra küldte a rend. Nem tudta, milyen környezetbe érkezik és mi lesz a feladata. Utólag persze kiderült, a Jóisten előre gondoskodott róla, mert most már itt, Szegeden van a második családja.
– Arra nincsenek szavaim, hogyan adjak hálát Istennek. Ő minden apró dologról részletesen gondoskodik, és erőt ad arra, mire képesek vagyunk. Nagyon szépen köszönöm Kiss-Rigó László püspök úrnak, hogy befogadott minket. Rengeteg segítséget kaptunk tőle a szolgálathoz – mondta meghatottan.
A Szent Ágotában otthonra talált
Jyothi nővér két éve, ötvenéves korában került a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató munkatársai közé, ahol – mint mondta – megtalálta a életfeladatát.
– Idáig hívott a Jóisten, itt találtam meg a hivatásom. Sokféle helyen dolgoztam, de ez a szolgálat nagy öröm nekem. A gyerekek, akik a szüleik nélkül, a szolgáltató gondoskodásában nőnek fel, nagyon érzékenyek mindenre. Nekik kell továbbadnunk az evangélium legfontosabb üzeneteit, hogy megmutassuk, ők is szerethetőek és értékesek. Az idei ÁGOTA táborban egy 19 éves fiú azt mondta nekem amikor a hitről beszélgettünk, hogy ő nagyon sokáig haragudott az Istenre. Hiába várta, hogy az anyukájával lehessen, az Isten nem hallgatta őt meg. Ám amikor megtapasztalta a társai támogatását, és egy másik fiatal őszinte szeretetét, képes volt azt mondani, hogy kezdi érezni Isten jelenlétét az életében.
Az ilyen beszélgetések azok, amik megerősítik bennem, hogy érdemes végeznünk ezt a szolgálatot – magyarázza, miért is olyan fontos számára jelenlegi munkája.