Gyulatelevízió
2021 őszén rangos elismerés, a Magyar Építőművész Szövetség „Az Év Háza” díja került Szegedre Vesmás Péter és megválhatatlan alkotótársa, Zákányi Ildikó tevékenységének köszönhetően.
Az építészházaspár Móra-park- és Stefánia-rekonstrukciós elképzeléseinek legfőbb méltatója azonban a nagyközönség, amely önfeledten leng a hintapadokon, és szeli át – mindennemű tilalom ellenére – a múzeum előtti szökőkutat.
➜ Megtévesztő a díj elnevezése, hisz nem csupán egy épület, de majdhogynem egy egész városmag rekonstrukciójáról beszélhetünk.
➜ VZI: A Móra Ferenc Múzeum és a Vármúzeum felújítása szerencsés módon beleágyazódott egy zöldterületi rekonstrukcióba. És mindezt sikerült egységbe hoznunk a korábbi partfal-rekonstrukciós terveinkkel.
➜ VP: Az árvíz utáni Mária Terézia-kapuból – azaz a szegedi vár egyetlen fönnmaradt részletéből – látogatóközpont, régészeti látványtár vált. A lebontott, klasszicista szárnyat pedig igyekeztünk visszaidézni a maga eredeti arányaiban. Kivételes lehetőség, hogy húsz év elteltével ismét megadatott a számunkra, hogy újból mi foglalkozhassunk ezzel a számunkra jól ismert területtel.
➜ Tér-rekonstrukcióról lévén szó fölvetődik a kérdés: melyik történelmi állapotot kell visszaállítani? Milyen legyen például az utcabútorok stílusa?
➜ VZI: A történelem során készült képeket átnézve egy olyan kép vált kiindulópontunkká, ahol a múzeum tükröződik a szökőkút vizében. A másik meghatározó élményünk 1989. március 15-e, amikor szinte hitetlenkedve hallgattuk az itt elhangzott, merész szónoklatokat. Számunkra akkor vált világossá, hogy ez a múzeum előtti térség igazi fórum, valódi közösségi gyülekezőhely lehet. A mostani térkiképzés ebből a megérzésből indult ki. A másik kiindulópontunk a vármaradvány középkorisága volt. Szegeden nemigen maradt fenn más emlék a város gazdag középkori múltjából. Mindeddig a föld alatt rejtőzött a középkori vártemplom. A Vármúzeum mai bejárata ennek a jelenlétét hangsúlyozza. De ugyanennyire fontosnak tartom, hogy frizbiző, labdázó emberek vették birtokukba a zöldterületeket. Bár megosztja a véleményeket, a magunk részéről a szökőkútban szaladgáló gyerekek is az eredeti koncepciót igazolják…
➜ VP: Az a kérdés, hogy kinek és hogyan kell megfelelnünk. Az építésznek látnia kell az adott terület múltját és jövőjét. Az alapkérdés az, hogy mi lesz jó az embereknek? Jönnek-mennek az évtizedek, és akárcsak egy háztartásban, egy város esetében is eljön az ideje, hogy fölújítsuk a környezetünket.
➜ A Móra-park padjai az előző századforduló hangulatát idézik. A világítótestek ellenben XXI. századiak, a hi-tech jegyében fogantattak. Törekvés volt ez a lezser eklektika?
➜ VZI: Úgy vélem, ez a kettő nem vész össze. Sokkal ellentmondásosabb volna, ha két, össze nem illő történelmi korszak tárgyai kerültek volna egymás mellé.
➜ A rekonstrukció szívében álló intézmény, a Móra Ferenc Múzeum a múlt letéteményese. Kellett-e alkukat kötni múlt, hagyományőrzés és korszerűség között?
➜ VZI: A múzeumiak által megálmodott kilátót az üvegkupola körül a műemlékvédelem kitartóan ellenezte, így más megoldáshoz kellett folyamodnunk, ami lentről nem látható. És – ha nem is a teljes kiállítótérben – sikerült megoldanunk a legkényesebb műtárgyak bemutatásához szükséges múzeumi terek igényét.
➜ A rekonstrukció Szeged két legnépszerűbb játszóterét is magában foglalja. Nem csupán a játszóeszközök cseréje zajlott le, de érdemi térszervezési változások tanúi lehetünk.
➜ VZI: Ritkán adatik meg, hogy a tájépítész egyben kezeljen nagy területeket. Az egyik szervező elv a Dóm tér irányába vezető Hild-tengely megnyitása volt. A másik a hídföljárók arénaszerű belépcsőzése.
➜ VP: Mindvégig az a törekvés lebegett a szemünk előtt, hogy az egész rekonstrukció az embereknek készüljön. A legnagyobb öröm, ha erre járva azt látjuk: az emberek szeretik, birtokukba vették a megújult tereket. Eleinte nem is gondoltuk egészen komolyan, de a kétszemélyes hintapadok népszerűsége egészen elképesztő. És nemcsak a fiatalok bandáznak rajtuk! A legnagyobb örömömre az szolgált, amikor két idősebb hölgy érkezésének voltam tanúja, akik párnákkal és takarókkal fölszerelkezve érkeztek, hogy használatba vegyék őket. Ennél nagyobb elismerésről építész nem is álmodhat!
