2023. február 6., hétfő
FONTOS
A nyitó szentmisét Serfőző Levente oktatási helynök mutatta be

100 éves az orosházi Jézus Szíve-templom

„Hogy megmaradjunk kóros és pusztító ideológiák támadásának kiszolgáltatva, szükségünk van az őseink mutatta példára” – fogalmazott november 19-én Kiss-Rigó László püspök a Jézus Szíve-templom felszentelésének 100. évfordulóján. Múltjuk őrzése és megismertetése, az épített és tárgyi örökség védelme, szépítése, a település hitéletét gazdagító elődök példája, a település közösségei életének erősítése – sok szál fonódott össze a készület során.

120 év alatt ötvenszeresére nőtt a katolikusok száma Orosházán. A Canonica Visitatio adatai szerint 1792-ben 100 katolikus élt a településen, az Orosházi Katolikus Tudósító beszámolója szerint 1921-ben már 5000 lelket számlált az egyházközség. A lakosság számának növekedése és a hitélet erősödése oda vezetett, hogy kinőtték az 1832-ben épült templomot. A háború, az egyházmegye kétfelé szakítása, a pénzínség megállította az új templom terveit, míg gróf Széchényi Miklós váradi püspök támogatásáról biztosította a települést. A püspök felajánlásának és a közadakozásnak is köszönhetően az alapkőletétel és szentelés között alig néhány hónap telt csak el. 1922. június 11-én, Jézus Szíve főünnepén kezdődött az építkezés, és november 19-én szentelte fel Brém Lőrinc kanonok, püspöki helynök. Azóta 100 év telt el, mely folyamatos szépülést hozott. A hívek továbbra is adakoztak, támogatást adott az egyházmegye, a város és a kormány, így szobrokkal, festményekkel, üvegablakokkal tudták templomukat díszíteni az orosháziak. Minderről Iványi László esperesplébános ad részletes képet a 100 éves az orosházi Jézus Szíve-templom című könyvében.

A templomszentelés 100. évfordulóját egy programokkal teli hét előzte meg. November 13-án Serfőző Levente oktatási helynök mutatott be szentmisét, melyen megemlékeztek Györgypál Albert vértanú papról, aki káplánként szolgált Orosházán.

Serfőző Levente prédikációjában bemutatta a mártír pap példaértékű életét: a Györgypál család a trianoni békediktátum következtében menekülni kényszerült a Nagybecskerek melletti Melencéről, ahol Albert 1914-ben született. Békéscsabán telepedtek le, a papságra itt, a szegedi szemináriumban készült fel. A békési részek akkor még a csonka váradi egyházmegyéhez tartoztak, így 1937-ben Glattfelder Gyula csanádi püspök a váradi egyházmegye számára szentelte pappá. Első állomáshelye Orosháza volt, ahol 1937 és 1942 között szolgált. Fő feladata a hitoktatás és az ifjúság nevelése volt. Egykori hittanosai még ma is emlékeznek rá. Elmondásuk alapján Berci atya – merthogy mindenki így hívta – olyan pap volt, aki mindig kedvesen és vidáman fordult az emberek felé. Innen került Váradra, ahol néhány hónapig szemináriumi prefektus lett, majd a II. világháború keleti frontján szolgált mint tábori lelkész. Ezt követően visszakerült Nagyváradra, ifjúsági lelkésznek. A kommunista hatóságok – az Oroszországról írt cikkei ürügyén – 1945-ben letartóztatták. Kilenc hónapon keresztül kínozták a börtönben, majd megromlott egészségi állapota miatt szabadon engedték. A kínzások következtében, hosszú, de türelemmel viselt szenvedések után 1947. július 19-én hajnalban halt meg a vincés nővérek által fenntartott Szent József Intézetben.

Az oktatási helynök kiemelte, hogy Györgypál Albert gondolkodásmódjában megelőzte korát, németül olvasta az 1930-es évek kiváló teológusait, ismerte és a hétköznapokban gyakorolta a liturgikus megújulás legaktuálisabb teológiai irodalmát. Különös figyelemmel élte meg a liturgiát, a szentmisét és a zsolozsmát, utóbbiról A Dicséret áldozata címmel könyvet is írt, melyet a Szent István Társulat 1941-ben adott ki.

Az évfordulóra a hívek elkészíttették Györgypál Albert portréját. A festmény a kárpátaljai származású Levicki Lenke festőművész alkotása. Az Orosházi Foltvarró Egyesület hímzéssel és varrással örökítette meg a 100 éves templomot.
A jubileum záró szentmiséjét Kiss-Rigó László püspökkel ünnepelték az orosháziak. Iványi László plébános örömét fejezte ki, hogy körükben köszöntheti a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye általános helynökét, Fodor Józsefet és Pék Sándor esperest, a Nagyboldogasszony-székesegyház plébánosát. Elmondta, hogy Orosháza, mely korábban a nagyváradi püspökséghez tartozott, ma is gondosan ápolja a kapcsolatokat. Az esperesplébános beszámolt az utóbbi évek templomfelújító és -szépítő munkálatairól. Ennek részeként készült el az emléktár, melyben liturgikus eszközök mellett helyet kaptak az Orosházán szolgált lelkipásztorok személyes tárgyai. A plébánia számára kiemelten fontos a múlt emlékeinek őrzése, ezt jelzi az Iványi László által a jubileumra írt templomtörténeti könyv és az ugyancsak a centenáriumra készült kisfilm is. A felújítások közül kiemelte a templom körüli park megújulását, és a templom magyar kormány támogatásával felújított homlokzatát és tornyait.

Kiss-Rigó László püspök szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szentmise evangéliumában elhangzott történetben a templomot megtisztító Jézus eltér a megszokottól. Hajlamosak vagyunk Jézusról úgy gondolkodni, mint aki mindig a csak békéről, szeretetről beszél, sokszor bárgyú, naiv emberként gondolunk rá, ahogy a vallási giccsnek számító képeken ábrázolják. Ezzel szemben itt Jézus ostort fog és keményen, erőszakot alkalmazva rendet tesz a templomban.

Nem azért, mert elöntötte a düh, és fejét elvesztetve mindenkinek odavág. Nem, arányosan választja meg az alkalmazott erőszakot. Fontos látnunk, hogy Jézus tudott kemény lenni, erőszakot is tudott alkalmazni akkor is, ha elsősorban a lelki-szellemi fegyverek voltak az eszközei. Őt is egész életében támadták, lelki-szellemi fegyverek mellett fizikai módon is.
Ez a sors az osztályrésze azoknak is, akik az ő útját járják. Ha a kitart egy közösség a hite mellett, osztályrésze lesz a szenvedés. A Jézus Szíve-templom 100 éve alatt a közösséget, mely felépítette és lakja, nagyon sok szenvedés érte. Véráldozatot hozott a határok módosítása, melynek következtében Orosháza megszűnt a nagyváradi egyházmegye része lenni, és szenvedést hozott a szocialista rendszer egyházüldözése is. Ezek az időszakok azt mutatják, azok tudtak túlélni, akik komoly identitással rendelkeztek, amely a keresztény hitükből, az egyetemes emberi értékek melletti hűséges kitartásból fakadt.

– Észnél kell lennünk a ma közösségeinket, családjainkat, nemzetünket és egész Európát érintő veszély láttán, mely nehezen észrevehető, de nagyon veszélyes. Egy kóros önpusztító ideológia dolgozik, mely aláássa identitásunkat, azt sugallja, adjuk fel azokat az értékeket, amelyek talaján állunk. Lelki-szellemi támadás folyik ellenünk, amit lelki-szellemi fegyverekkel kell visszavernünk. Hogy megmaradjunk, szükségünk van az őseink mutatta példára. Kérjük Jézus áldását saját magunk, családjaink, nemzetünk életére, hogy értékeinket szilárdan képviselve, azokról hiteles tanúságot téve megvívjuk mi is harcunkat – fogalmazott a püspök.

Nézze meg ezt is:

Kulturális mozaik

  Thália szezonja Ha a fűtésszabályozókat takarékos üzemmódba kapcsolták is, teljes gőzzel beindult a kőszínházi szezon. Szegeden …