A Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Irodája szeptembertől újra jelenléti formában szakmai műhellyel és továbbképzéssel segíti az egyházmegyében dolgozó mintegy 180 katekéta munkáját. Mi jellemzi a kamaszkort és hogyan tanítsunk kamaszoknak hittant? – a szakmai programról és annak kiemelt témájáról Serfőző Levente oktatási helynököt kérdeztük.
➜ Mi a két szakmai program jelentősége?
➜ Az iroda közel 180 katekéta munkáját hivatott segíteni. Összefogjuk mind az egyházmegyei, szerzetesi fenntartású, mind a Klik iskoláiban dolgozó hitoktatókat. A szakmai műhelyek és képzések egyik feladata, hogy új szempontokat adjanak. Ennél azonban talán még fontosabb, hogy a találkozások révén egymást tudjuk erősíteni. A műhely félévente két helyszínen valósul meg, a szervezéskor figyelünk arra, hogy eljussunk az egyházmegye különböző településeire. A kiemelt téma idén a kamaszkor.
➜ Miért tartották kiemelten fontosnak ezt a témát?
➜ Ahogy a szülőket, úgy a tanárokat is próbára teszi a kamaszkor. A kamaszkorra jellemző mentalitás nem korlátozódik a serdülés hagyományos éveire, hanem 10–12 éven át kíséri a fiatalokat. 12-13 évesen kezdődik, és még sok huszonéves fiatal küzd a nehézségeivel. A 20–25 éveseknél is általános a kamaszos hozzáállás az élethez, a lázadás, a döntések elodázása. A kamaszkor hosszú időszakká vált, megszenvedi a család, az iskola és természetesen az érintett fiatal maga. A fiatal keresi a válaszokat, a biztos pontokat A felnőtt ember is ezzel küzd, hát még a kamasz, akinek még nincs viszonyítási alapja, még kevésbé tud kötődni, kevésbé képes arra, hogy értékek mentén hozzon meg döntéseket.
➜ Mi jellemzi a kamaszok és az egyház, a kamaszok és a hit kapcsolatát?
➜ A kamaszkor egy nagyon változó, érzelmileg intenzív szakasza az életünknek. Sok felkavaró érzés munkál ilyenkor az emberben. A kamaszkor klasszikus lázadása a hittel való kapcsolatot is meghatározza. A fiatal eltávolodik a családtól, az általa képviselt értékektől. Ez a hitben való elbizonytalanodást is magával hozza. A kamasz kritikus, de ez nem jelent szükségszerűen ellenséges viszonyulást, elutasítást. Valóban nem könnyű hitismereteket átadni.
➜ Mit tehet a katekéta?
➜ Sok múlik azon, hogyan van a katekéta ebben a nehéz szakaszban a kamasz mellett. Legfontosabb megszelídíteni a szívüket, barátjuk lenni, közel kerülni ahhoz a világhoz amelyben ők élnek. Így lehetünk a legjobb értelmében segítői, mentorai lenni.
Engedni kell őket, hogy kérdezzenek. Meggyőződésem, hogy tovább jutunk akkor a hitoktatásban, ha őket hagyjuk beszélni és kérdezni, mintha mi oktatunk és kérünk számon tananyagot. Tőlük, az ő élethelyzetükből kell kiindulni, innen kezdődően eljutni erkölcsi igazságokig, nem pedig fordítva, rájuk húzni azokat. A legjobb módszer, ha meghallgatom őket, s arra reflektálok, amit ők mondtak, így együtt próbálunk eljutni igazságok felismeréséhez, egy értékszemlélethez. Kevésbé tanítani, inkább meg kell őket kínálni az egyház tanításával.
➜ A hittan tantárgy. A számonkérés, osztályzat követelmény.
➜ Azt, hogy a hittan bekerült az iskolába, lehetőségként fogom fel. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy csak a tantárgyon keresztül nem tudunk egyháztapasztalatot adni. Közösséget és egyházélményt akkor tudunk közvetíteni, ha összekapcsolódunk a plébániával, egy ott tartott katekézissel, ifjúsági csoporttal. A kettő együtt tud elvezetni a valódi egyházkapcsolathoz és hitélményhez. Az egyház célja, hogy a teljes ember neveléséhez járuljon hozzá. Ehhez hozzátartozik a hivatás megtalálása, az életdöntések meghozatalára való felkészítés, a szociális kapcsolatokban való gazdagítás. A teljes ember nevelésének egyszerre része az ismeretalapú tanítás, de a tapasztalati, életalapú tanítás is. A hitoktatásban megvalósulhat az ismeretek átadása, a plébániai közösségi életben pedig az egzisztenciális tapasztalat szerezhető meg.