Gyulatelevízió
Szeretet az igazságban
A tavalyi év utolsó napján a Vatikánban elhunyt XVI. Benedek emeritus pápa, aki 2005. április 19-i megválasztása és 2013. február 28-i hatályú lemondása között állt a katolikus egyház élén, mint annak látható feje.
XVI. Benedek pápa – hivatalos nevén Joseph Aloisius Ratzinger – a bajorországi Marktl mezővárosában született 1927. április 16-án. A második világháborúban német sorkatonaként szolgált, többek között Magyarországon, ám megszökött a hadseregből, majd amerikai fogságba esett. 1946 és 1951 között teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott. 1951. június 29-én szentelték pappá. Ezt követően több főiskolán és egyetemen oktatott, s már nagynevű teológusprofesszor volt, amikor 1977-ben Szent VI. Pál pápa münchen-freisingi érsekké nevezte ki, illetve a bíborosi méltóságot adományozta neki. Érseki szolgálatáról öt évvel később lemondott.
Szent II. János Pál ugyanis az egyik fontos római kormányszék, a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki. Ezen a poszton elsődleges feladata a biblikus alapokon álló és a szenthagyomány révén értelmezett és továbbadott katolikus hit megőrzése és terjesztése volt. 2002-ben a bíborosi kollégium dékánja és Ostia bíboros-püspöke lett. Ezen tisztség a hagyomány szerint a katolikus egyházi hierarchia második helye, azaz a római püspöki – a pápai – méltóság után a második legmagasabb rangú főpapi megbízatás.
2005. április 19-én, II. János Pál halálát követően választották meg a bíborosok a katolikus egyház vezetőjévé, hivatalába öt nappal később iktatták be. Egyházfői méltóságáról való lemondását 2013. február 11-én jelentette be. Utódjául az egyetemes főpásztori szolgálatot ma is ellátó Ferenc pápá került megválasztásra.
XVI. Benedek több szempontból is különlegesnek számít a modernkori pápák között. Hivatalba lépésekor ugyanis csaknem fél évezred elteltével került ismét német egyházi személy Róma püspöke székébe. Pápai neve kiválasztásakor nem közvetlen elődeit követte, hanem egyrészt a bencés rendet megalapító Nursiai Szent Benedek, Európa egyik védőszentje, másrészt az első világháború idején pontifikáló, a béke pápájának nevezett XV. Benedek iránti tisztelete kifejezésére választott nevet.
A huszonhét évig az egyház élén álló II. János Pál és a napjainkban is hivatalban lévő Ferenc pápa inkább „lelkipásztori típusú” főpap, míg XVI. Benedek inkább „tudós teológus típusú” egyházfő. Mint pápa jelentette meg háromkötetes bibliatudományi munkáját, A Názáreti Jézus című művét, amely több szempontból is különleges volt. Egyrészt egy szisztematikus teológiával foglalkozó professzor biblikus szövegmagyarázó és -értelmező összegzést publikált, másrészt pedig az egyház látható fejeként nem konkrét teológiai, társadalmi vagy lelkipásztori kérdésről fejtette ki nézeteit, hanem – szó szerint „radikálisan” – a kereszténység Jézus Krisztus-i gyökereihez nyúlt vissza.
Egyháztörténetileg kuriózumnak számított lemondása. Korábban évszázadokig nem volt rá példa, hogy a katolikus egyház legitim vezetője önként és saját meggyőződéséből – vagyis nem külső nyomásra és kényszer hatására – távozzon posztjáról (a pápaság történetében ez volt a harmadik ilyen eset).
XVI. Benedek pápa három körlevelet adott ki:
• Deus caritas est
(Az Isten szeretet),
2005. december 25.;
• Spe salvi
(Reményben megváltva), 2007. november 30.;
• Caritas in veritate
(Szeretet az igazságban), 2009. június 29.
Ez utóbbiban olvashatjuk a következő gondolatokat. „A szeretet az a rendkívüli erő, amely arra ösztönzi az embereket, hogy bátran és nagylelkűen elkötelezzék magukat az igazságosság és a béke iránt. Olyan erő ez, amely Istentől, az örök Szeretettől és az abszolút Igazságtól ered. Minden egyes ember akkor találja meg önnön javát, ha Isten róla alkotott tervéhez ragaszkodik és azt teljességgel megvalósítja, ugyanis ebben a tervben talál rá a maga igazságára, és az ezen igazsághoz való ragaszkodás az, amely által szabaddá válik.”
