Gyulatelevízió
Tisztelt Olvasòk, Kedves Testvèrek!
A húsvétot követő vasárnapot, azaz húsvét 8. napját fehér vasárnapnak is nevezik, mert a keresztény ókorban ezen a napon fehér ruhában jelentek meg az ünnepi összejövetelen azok, akik húsvét éjszakáján keresztelkedtek meg. Korunkban ez az ünnep alkalmat adhat arra, hogy új lendületet, motivációt nyerjünk keresztségünk megéléséhez a mindennapokban.
A húsvéti időszak vasárnapjain az evangéliumok kulcsszavai a szeretetközösség, a boldogság és a béke. Történelmi távlatokba visszatekintve, vagy akár az elmúlt 20-30 évet szemlélve megfigyelhetjük, hogy a legnemesebb szándékkal elindított vallási, kulturális, társadalmi mozgalmak, egyesületek, társadalmi szervezetek is az alapítók, kezdeményezők halála után elvesztik lendületüket, megszűnnek, vagy egy idő után az alapítók szándékához képest egészen más célokat tűznek ki, teljesen mást képviselnek. Ez többnyire a mindenkori felelős vezetőkön múlik. A magát kereszténynek nevező közösséggel, mozgalommal azonban nem így van. Már az alapító által kinevezett vezetők között is voltak furcsa figurák. Az egyik például rögtön elárulta őt, a másik megtagadta, egy harmadik nem akarta elfogadni, hogy az alapító – halála ellenére – továbbra is főnök maradt. Azt, hogy a közösség, ha tetszik, a mozgalom a mai napig ugyanazzal a céllal, szándékkal működik, az alapító nem valamilyen rendkívüli módon körültekintő, minden eshetőségre figyelmet fordító, garanciákkal telitűzdelt alapító okirattal érte el, hanem azzal, hogy feltámadt, és bárki legyen a közösség vezetője, a közösség minden tagja személyes, élő kapcsolatban lehet vele az általa megadott módon. Így földi, történelmi élete után 2000 évvel is tudnak vele személyes kapcsolatot ápolni, szeretetközösségben élni azok, akik az ő követői.
Az elmúlt vasárnapok egyik evangéliumában Jézus boldognak nevezi Tamást, aki korábban enyhén szólva kételkedett, amikor társai beszámoltak neki arról az örömről, boldogságról, amit a feltámadt Krisztussal való találkozás jelentett nekik. Tamás boldog, mert ő is szemtanúvá válik, és megvallja hitét. Jézus azonban még boldogabbnak mondja az utókorban mindazokat, akik már nem láthatják őt, de hiteles tanúkra hallgatva hisznek benne, és követik őt. Ilyenek lennénk mi magunk is. Jézus ez alkalommal is békét ad, sugároz, közvetít a szemtanúknak. Nem idilli nyugalmat, erőszaktól, minden küzdelemtől, konfliktustól mentes életet, hanem azt a belső állapotot, melyet egyedül ő szerzett meg nekünk: harmonikus, tevékeny összhangot a Teremtővel, a teremtett világgal és saját természetünkkel, azaz saját magunkkal.
Pünkösdre, a Szentlélek eljövetelének ünnepére várva ezt a békét kívánom mindannyiunknak.
