2024. július 23., kedd
FONTOS

Csanádi egyházmegyei papok külföldi egyetemek katedráin

Előadás a bolognai egyetemen a 15. században

Helytállás a tudomány világában

Szeged egyre fontosabb helyet foglal el a tudományos világ térképén, hiszen immár két Nobel-díjas tudós is kötődik a város egyeteméhez: az 1937-ben orvosi Nobel-díjjal kitüntetett Szent-Györgyi Albert és a tavalyi fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas Karikó Katalin. Mindez azonban nem újkeletű jelenség. A dél-alföldi térségből ugyanis már a középkorban is kerültek ki nemzetközileg elismert tudósok: valamennyien egyházi személyek voltak, legtöbben közülük a Csanádi Egyházmegye papjai.

A magyar történeti pedagógiai kutatásokból tudjuk, hogy az 1200-as évek derekától az európai egyetemeken nagy számban fordultak meg magyarországi, illetve kifejezetten dél-alföldi diákok. Sőt, professzorok is kerültek ki közülük. Népszerű volt a magyar klerikusok körében – és ez igaz a Csanádi Egyházmegye fiatal papjaira, papnövendékeire is – a párizsi, a bolognai, a padovai, a bécsi és a krakkói egyetem. A bolognai egyetemen több magyar tudós nyert tanári megbízatást, sőt 1344-ben magyar ember volt az egyetem rektora: Uzsai János későbbi egri, illetve esztergomi kanonok. A Csanádi Egyházmegye területéről került a bécsi egyetem katedrájára például Pankotai János (1439), Temesvári János (1456) és Temesvári Miklós (1419).

A krakkói egyetemre járt a Hunyadiak korában többek között Szegedi János temesi főesperes és Orosházi Tóbiás kanonok. A csanádi püspökök közül tudjuk, hogy a bécsi és a padovai egyetemen tanult, majd Bolognában szerzett kánonjogi doktorátust – és tanított is egy rövid ideig – Hangácsi Albert, a fiatal Mátyás király egyik szövetségese, aki 1457 és 1466 között volt egyházmegyénk főpásztora.

Az 1560-as években a bolognai egyetemen tanult a szegedi születésű Szegedi Pál, aki 1570 októberétől Európa első egyetemén, Bolognában az elsőéveseknek a logikát oktatta két tanéven keresztül. 1585. október 3-án nevezték ki csanádi püspökké.

Egyházmegyénk akkoriban török megszállás alatt volt, így a leleszi premontrei prépostságban tartózkodott, hiszen annak a jövedelme biztosította megélhetését. A kinevező pápai okirat szerint nem volt doktori fokozata, de műveltséget és a tudományt kedvelő ember volt, aki kiváló jártasságot szerzett mindkét (azaz az egyházi és a világi) jogban. Emellett foglalkozott a hittudományokkal is, elsősorban Aquinói Szent Tamás munkásságát tanulmányozta.

A hitújítás korába vezet bennünket Szegedi Kis István (1505–1572) személye, aki a krakkói egyetemen tanította a latin szerzők magyarázatát 1540-ben. Már fiatalon a szeged-alsóvárosi ferencesség hatása alatt állt. Öt éven keresztül a görög és a héber nyelvet tanulmányozta Krakkóban, később a protestantizmus szülőföldjére, Wittenbergbe ment, ahol Luther Márton is megkedvelte. Hazatérve – a reformáció híveként – Gyulán, Békésen, Mezőtúron tevékenykedett, végül Duna-melléki szuperintendens (püspök) lett.

Nem volt egyetemi tanár, de résztvevője volt az egyház tanításnak a Tisza-parti városból való Szegedi György. Domonkos szerzetesként Bolognában doktorált, mint teológus. A nagy tekintélyű tudós teológiai tanácsadóként szerepelt a tridenti zsinaton (1545–1563).

Nézze meg ezt is:

A tiszta művészet alkotója a látogatóközpontban

A fő turistaszezonban is nyitott kapukkal várja az egyházmegye múltja és a művészet iránt érdeklődőket a Szegedi …