„Szeretnék jó pap lenni”

 

„Nem vonakodom a munkától” – papszentelési jelmondatával a szolgálat melletti elkötelezettséget vallja meg Gáll Szabolcs, mely kettős kötés szülőföldje felé. Szülő­faluja, Csíkszentmárton védőszentjétől, Tours-i Szent Mártontól vette jelmondatát, ahogy az ugyancsak Csík vármegye szülötte, Márton Áron püspök is.

Gáll Szabolcs a csíki faluban töltötte gyerekkorát. Vallásos volt a falu, vallásos volt a családja is. Sokat köszön mindkét nagymamájának. Az egyik még születése előtt imádkozott azért, hogy unokája pap legyen, a másik rendszeresen vitte magával a templomba. Csíkszentmártonban a templom a vasárnapi misére mindig megtelt, Szabolcs negyven gyerekkel ministrált együtt. A plébánosa felismerte a benne lévő érdeklődést, feladatokat bízott rá, Szabolcs már gyerekként vezetett imádságot és foglalkozott a ministránsokkal. Szerette a népi ájtatossági formákat.

– Fontos lenne visszahozni ezeket a népegyházi ájtatosságokat. Lehet magunktól, saját szavainkkal is imádkozni, de milyen szépek a litánia, a rózsafüzér imái. Nem szabad, hogy mindez elvesszen. Engem ezek az ájtatossági formák tartottak meg, és segítettek a papság felé – mondja.

A papi hivatás gondolata egészen korán felmerült benne. Így meséli:

– Azt álmodtam, misét mutatok be, reggel pedig azt mondtam szüleimnek, pap leszek. – Ekkor 8 éves volt. Szabolcs kitartott, a gyulafehérvári kisszemináriumba jelentkezett. Itt tovább erősödött benne az elköteleződés vágya.

– Sokat tanultam, barátokat szereztem, akik támogattak ezen az úton – mondja, és érettségi után jelentkezett a szegedi szemináriumba, így lett útja második állomása Szeged.

– Isten meghívott, hogy elinduljak azon az úton, melyen az apostolok is jártak, a tanítványok útján. 14 évesen kezdtem el utamat, vándor lettem. Elhagytam a szülőfalumat, utam első állomása a gyulafehérvári kisszeminárium volt. Innen mentem Szegedre, ahol lelkileg és szellemileg is felkészíttek arra a kalandos útra, melyet a Mester szán nekem – fogalmaz Szabolcs.

A tanulmányai részeként diakónusi évet töltött Csongrádon Topsi Bálint plébános mellett. A Tisza parti városban tanórái után beszélgettünk, a Széchenyi István Általános Iskolában. Itt és a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskolában tanít ugyanis hittant. A Széchenyi iskola udvarán tanítványai vették körül élénk beszélgetésben. Szabolcs közvetlenségének köszönhetően megtalálta a hangot a diákjaival.

Nincs könnyű dolga, a Széchenyi iskolában sok a „nehéz sorsú” tanuló, akiket beíratnak a szülők hittanra, de otthonról semmilyen vallásos alapokat nem hoznak. Szabolcs eszköze a játék és a beszélgetés. Kíváncsi a gyerekekre, ösztönzi őket, hogy kérdezzenek.

– Várom, hogy mi iránt érdeklődnek. Meg kell ismernem őket ahhoz, hogy kapcsolódni tudjak hozzájuk, és lássam, ki hol tart hitismeretben – mondja.

Szabolcs az egyházmegyét második otthonának tekinti. Különösen a szívéhez nőtt Mórahalom, mely Csíkszentmárton testvértelepülése, Csongrád, a diakónusi szolgálati helye, Gyula és Szarvas, ahol hosszabb gyakorlatot töltött. Nyitott ember, aki ott van a hívei között, aki szívesen leül beszélgetni, és szívesen látogatja a családokat, akik hívják. Látja, lelkipásztorként rengeteg a feladat vár rá.

– Szeretnék jó pap lenni. Nem vonakodom a munkától.

Gáll Szabolcsot június 15-én szentelte pappá Szegeden Kiss-Rigó László püspök.