„Ezt mi is meg tudjuk otthon csinálni!”

E mondatot hallotta legszívesebben a szülőktől a Palánta Családi Bölcsőde Hálózat szakmai vezetője azon a kiállításon, amely a kisgyermekek számára nem egy szigorú múzeumi tárlatnak és főleg nem egy KA2-es Erasmus projekt hazai rendezvényének, hanem egy rendhagyó játszóháznak tűnt, ahonnan nem akarnak eljönni.

Május 6-án nyílt meg a Gál Ferenc Egyetem KA2-es „Sustainable Development in Early Childhood Education” című nemzetközi Erasmus projekt hazai rendezvénye, amely azonban sokkal több és talán sokkal izgalmasabb az átlagember számára, mint egy klasszikus, több ország egyeteme között létrejött együttműködési program.

Az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont udvarára betérők ugyanis – különböző „útvonalak” mentén – a bölcsődésektől a kisiskolás korosztályig a fenntarthatóság gondolatával ismerkedhettek meg. A bemutatott eszközök is környezetbarát módon, fillérekből készültek – a kütyükkel teli világban, ahol a csecsemők hamarabb tanulják meg az okostelefont kezelni, mint a beszédet, szinte oázissá vált az udvar és az ott álló kis épület.

– Összeállítottunk egy szabadulószobát a kisiskolásoknak, amelyhez gondolkodtató feladatokat készítettünk a természetvédelemmel kapcsolatban. 13 állomáson kell végigmenniük, egyik feladat megoldása vezet át a következőhöz, s közben rengeteget tanulhatnak a környezetvédelemről – magyarázta Szendrényi Marietta hálózati koordinátor és szakmai vezető. Az óvodásoknak egy meseösvényt hoztak létre, ahol két mesehős, Pit és Pat elmondja, hogy milyen virágok nyílnak a Tisza-parton, hogyan kell szemetet szedni, miért fontosak a méhecskék – ebből kiadvány is készül. A bölcsődés korosztály részére olyan eszközöket terveztek, amelyeket a szülők otthon is el tudnak készíteni.

Az egy hétig tartó interaktív kiállításon mintegy félezren vettek részt.

– A gyerekek nem unatkoztak, minden pillanatát élvezték. Először megdöbbentek a sok szín láttán, majd feloldódtak és megtalálták a kedvenc játékaikat – mondta Szendrényi Marietta. A szülők is tudtak kapcsolódni a gyermekükhöz, jobban megismerhették csemetéjük érdeklődési területeit.

Pozitív szakmai visszajelzéseket kaptak a kollégáktól. A helyi pedagógusok szerették volna kölcsönkérni az eszközöket, a projekt nemzetközi résztvevői pedig szintén elismerésüket fejezték ki, de természetesen a szegediek is sokat tanultak az együttműködés finn és portugál résztvevőitől.

– Óriási tapasztalatcsere volt, hiszen mindannyian gyermekeket nevelünk, de másképpen. Egy portugál hangosan és ölelkezve, egy finn kicsit visszafogottabban és nagyon racionálisan, mi pedig valahol a kettő között vagyunk – mondta a szakmai vezető. Érdekes volt látniuk, hogy északi rokonainknál nyolcféle szemetesbe gyűjtik újrahasznosítás előtt a hulladékot, Magyarországon viszont jellemzően még két fajtába. A másik két intézmény tengerparti volt, így a projekt szegedi résztvevői megismerhették, hogy micsoda küzdelem zajlik a sós vizekért, s ennek nyomán feltehették a kérdést: mi mit tudunk tenni a „kis” Tiszánkért?

Jelentős különbség volt, hogy a program finn és a portugál intézményeiben a csecsemő korosztálytól a kisiskolásokig nevelik, tanítják a gyermekeket, míg a Palánta – nevéből eredően is – csak bölcsődéseket gondoz. Szerencsére azonban széleskörű összefogást tudtak létrehozni a városban is, bevonták az óvodával és iskolával rendelkező Karolina Iskolát, a szegedi ferencesek pedig nem csupán a helyszínt biztosították, hanem Kárpáti Kázmér OFM alsóvárosi plébános a természetfotóit is rendelkezésükre bocsátotta az időszaki kiállításhoz.