Gyulatelevízió
A Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynöksége változatos rendezvényekkel igyekezett és igyekszik emlékezetessé tenni a családoknak az idei szünidőt is.
A már hagyományos táboroztatáson, focitornán és apa–fiú zarándoklaton túl egy újdonsággal is készültek.
Miközben június végén a labdarúgó Európa-bajnokság éppen a félidejénél tartott, egy másik kupáért is folyt a küzdelem. A Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynöksége idén ötödik alkalommal rendezte meg a Szent László Focitornát a Szent Gellért Fórum tornatermében. Igaz, itt nem lépett pályára sem Christiano Ronaldo, sem Szoboszlai Dominik, de a résztvevők – az egyházmegye területéről érkező, harminc év feletti, plébániákhoz vagy egyházi oktatási intézmény közösségéhez tartozó amatőr játékosok – ugyanolyan lelkesek voltak. Szegedről két csapat, az Apafoci és a Szent Luigi Pártfogoltjai indult, rajtuk kívül részt vettek a tornán a Csorvási Szentek, a Gólvadászok SE Mórahalomról és a makói SZIGNUM. A vándorkupa végül az egyházmegye székhelyén maradt: Szent Luigi Pártfogoltjai őrizhetik a következő megmérettetésig.
Hetedik alkalommal tartottak Zánkán tábort az egyházmegyei családoknak: július 12–14. között mintegy kétszáz fő üdülhetett, a negyvenöt család a térség szinte minden szegletét képviselte.
Új programokból sem volt hiány azonban 2024 nyarán: most először tartottak anya–lánya zarándoklatot. A résztvevők Szegedről, Orosházáról és Kétsopronyból jöttek a 112 kilométeres útra. A Tihanyból a focitornával egy időben kezdődő zarándoklaton kilenc anya és tíz lánygyermek vett részt.
– Megtapasztaltuk a gondviselést az időjárásban, a találkozásokban, egymás segítésében, a gondoskodásban, ahogy a zarándokszállásokon a helyi civilek és szerzetesek fogadtak minket – fogalmaztak a szervezők, Bella Katalin és Vargáné Bögi Veronika.
Az apa–fiú zarándoklatokhoz hasonlóan itt is jutott idő a másik (jobb) megismerésére: az anyák és a lányok sors- és kortársaikkal beszélgettek, illetve az anyák és lányaik egymással.
– Honnan jövünk? Milyen nehézségekkel küzdünk meg? Mire vagyunk érzékenyek? Milyenek vagyunk? – többek között e kérdéseket járták körül az egy hét során.
A csodálatos táj, a hegyek és völgyek egyszerre jelentettek örömöt és kihívást. A zarándoklat során a közös éneklés és az imádság mellett jutott idő a nevetésre, vidámságra is. A nehéz pillanatok során egymásból és hitükből meríthettek erőt. A negyedik napon úgy tűnt, hogy túl sok kilométer van még előttük, nem tudnak odaérni Bakonybélbe a szentmisére, de a cél lelkesítette őket, és végül sikerült időben megérkezniük. Útközben a meleggel, a fáradtsággal és az éhséggel küzdöttek, de pont akkor járt arra egy fiatalember, aki egy kosár szilvával ajándékozta meg őket – a szellemi táplálékot fizikaival egészítette ki. Pannonhalma felé tartva a cél megpillantása adott újabb lendületet – egymást támogatva szinte szó szerint legyőzték önmagukat.
Útjuk során több bencés kolostort is érintettek, így nem véletlen, hogy pont Szent Benedek élete került a középpontba. A reggelek során zsoltárokat olvastak, illetve a Szentírásból vettek át részleteket, délutánonként rózsafüzért imádkoztak. Az első nap Tihanyban voltak misén, július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén Bakonybélbe, majd néhány nappal később Pannonhalmára is vesperásra érkeztek meg a „Jézus életem, erőm” kezdetű dalt énekelve.
– A bencés szerzetes közösség esti imaórájához kapcsolódva adtunk hálát az útért, a kitartásért, a kapcsolataink mélyüléséért, hitünk erősödéséért, az itt meghozott döntésekért – mondták a szervezők. A napot is mindig együtt zárták le: egy-egy mondatot vagy témát jártak körbe, beszéltek az aznap átéltekről, az élményeikről, de jártak liturgikus táncot is és együtt alkottak meg keresztény isten- és emberképen alapuló padlóképeket.
Természetesen az apa–fiú zarándoklat sem marad el: Piros Adorján vezetésével lapzártánk után, augusztus 11-én indulnak ismét útnak a Szeged-Csanádi Egyházmegye támogatásával a férfiak és gyermekeik.
