2024. november 13., szerda
FONTOS

Kiss-Rigó László püspökkel ünnepelték Szent Istvánt Bécsben

Szent István ünnepének hosszú évekre visszanyúló, sok magyar hívőt megszólító tradíciója van Bécsben. Augusztus 24-én Varga János, a Pázmáneum rektora meghívására Kiss-Rigó László püspök mutatott be szentmisét a bécsi Stephansdomban.

A bécsi magyar közösség és több száz magyarországi és Kárpát-medencei zarándok töltötte meg Bécs emblematikus templomát, mely Szent István király védőszentje, Szent István vértanú nevét viseli. Hagyomány, hogy Szent István államalapító királyunk ünnepéhez kapcsolódóan Szent István király ereklyéjének jelenlétében ünnepelnek. Ezt a hagyományt Hegyi György, a Bécsi Magyar Római Katolikus Lelkészség vezetője kezdeményezte több mint három évtizeddel ezelőtt. Szent István király ereklyéjét a Stephansdom ereklyetárában őrzik. 2000-ig karereklyeként tartották, melyet a hagyomány szerint Luxemburgi Erzsébet királyné (1409–1442), V. László király (1445–1457) édesanyja vitt magával Bécsbe. Kar alakú tartóját 1793-ban beolvasztották, s csupán évtizedek múlva, 1847-ben készült újabb foglalat befogadására, mely bécsi ötvösmunka. 2000-ben lett antropológiai vizsgálatok alapján bizonyos, hogy a maradvány meghatározása téves volt, mert az nem a karból, hanem a jobb alsó lábszárcsontból való.

Idén különleges az alkalom: első királyunk Bécsben őrzött ereklyéje most is ott van az oltár egyik oldalán, a másikon pedig ott van utolsó királyunk, Boldog IV. Károly ereklyéje, melyet Budapestről, a Szent István-bazilikából hoztak Bécsbe Károly király boldoggá avatásának 20. évfordulója előtt tisztelegve.

Ezúttal nagy összefogással szerveződött meg az ünnep, részt vett benne a Kaláka Klub, a Collegium Pazmanianum, a MAGOSZ és a Nemzeti Agrárgazdálkodási Kamara. Jelen voltak a bécsi politikai, társadalmi és diplomáciai élet képviselői, köztük Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország nagykövete, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Jakab István, az Országgyűlés alelnöke. A szentmisén koncelebrált az ünnep házigazdája, Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora, az ausztriai magyar szervezetek képviselői, így a Szuverén Máltai Lovagrend, a bécsi magyar cserkészek és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagjai.

Szentbeszédében Kiss-Rigó László püspök az ünneplésünk lényegére mutatott rá: Európában is ismert és elismert, hogy a magyarság Szent Istvánnak köszönheti a biztos alapra épített országot, ami a történelem során időtállónak bizonyult. István a keresztény értékekre épített államot, ez alapján biztosította jövőjét. A szent király a józan észre és a keresztény hitre alapozta döntéseit. Egy olyan ország létét teremtette meg, melyben – 1848 és 1956 példája mutatja – voltak emberek, akik képesek voltak akár életüket áldozni a hazáért, a szabadságért, hogy a „magyarság állni tudja a vihart”.

A püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy békeidőben is szükség van hősökre, olyan emberekre, akik munkájukat hivatásként felfogva az egész közösségért dolgoznak, adni akarnak, gazdagítanak. Ezek a mindennapi hősök itt vannak közöttünk.

A józan ész és a keresztény hit jól mutatja Szent István ünnepének lényegét. Ha örökségét gazdagítani akarjuk, mindkettőre szükségünk van. A kereszténynek mondott Európát önpusztító vírusokként ideológiák támadják, arra befolyásolják, hogy feladja az örök emberi értékeket, és ne a józan észt követve, ne gondolkodva éljen, hanem elfogadjon mindent, amit kap, feladva identitását. Ahogy Szent Istvánnak szüksége volt keresztény hitére döntéseiben, szüksége volt arra, hogy ismerje és kövesse Jézus Krisztust, úgy mi is akkor leszünk igazi keresztények, ha ismerjük Jézust, és a tanítása szerint élünk. Egyetlen út van ugyanis, mely célba juttatja egyéni életünket, nemzetünket és történelmünket, a jézusi. Ő az igazság, ő az élet.

A bécsi Szent István-ünnep hagyományosan összekapcsolódik az új kenyér megáldásával. Népünk emlékezete szerint aratás után, Szent István napján sütötték az első új búzából készült kenyeret. Ezért nevezték augusztus hónapot az új kenyér havának. Kiss-Rigó László e szavakkal áldotta az ünnepi kenyeret: „A kenyér – ahogy egykor a manna – Isten gondviselésének kifejeződése. Szent István ünnepéhez kapcsolódva jelképezi az összefogást, a nemzeti összetartozást, a tevékeny szolidaritást, a Teremtő ajándékát és az ember munkájának gyümölcsét.”

A szentmisét követően Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet beszélt az ünneplő közösséghez. Azt fogalmazta meg, Szent István ünnepe hálaadás azért, hogy az uralkodó hazát, otthont adott nekünk Európában. Mindenhez, amit az apostoli király tett az erőt és a kitartást hitéből vette. Új világot teremtett, mely működőképesnek bizonyult azon az alapon, melyre azt helyezte. Hangsúlyozta, soha nem veszíthetjük szem elől a magyar államiság ezen horgonyát, akkor sem, ha a főáram, az új divatok mást diktálnak. A hit annyiszor vezette a magyarságot a történelem viharai közepette, és olyan sok viharon kellett átvezetnie, hogy joggal fohászkodunk Isten áldásáért himnuszunkban.

Jakab István, az Országgyűlés alelnöke rámutatott, milyen nagy szüksége van az embernek ünnepekre, melyek más perspektívában engednek ránézni életünkre, segítenek, hogy megértsük a múltat, valósághűen lássuk jelenünket, és így bölcs döntésekkel alakítsuk jövőnket. Szent István bölcsességéből, keresztény hitéből, előrelátásából és bátorságából kell most erőt merítenünk. Őriznünk kell örökségét, és méltó módon tovább kell építenünk azt. Rajtunk is múlik, meg tudjuk-e őrizni szuverenitásunkat, hitünket. Örömét fejezte ki, hogy mennyire szoros és baráti az osztrák nép kapcsolata, és a magyarok Ausztria egyik legcsodálatosabb gótikus templomában ünnepelhetnek.

Jakab István a „Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem” program egyik képviselője. Elmondta a programról, hogy gazdák minden évben odaadják termésük egy részét, melyből az elmúlt években már 100 000 család asztalára kerülhetett kenyér. Idén már 300 gyűjtőponton fogadják a terményt, az akcióban részt vesznek magyar gazdák az egész Kárpát-medencéből, köztük Kárpát­aljá­ról is, ahol idén 100 tonna gabona gyűlt össze. A program továbbá ösztöndíjjal is segíti a rászoruló fiatalokat, kiemelten Kárpátalján, ahol családfő hiányában még sokkal nehezebb a gyerekek taníttatása.

A misét követően az érseki palota udvarán tartottak színes magyar néptánc és népének bemutatót. Varga János közösségükről elmondta, a lelkészséghez tartozó magyar közeg sokféle. A többség 1956-ban menekült Bécsbe és telepedett le az osztrák fővárosban, sokszor családot alapítva. A lelkészségnek a vasfüggöny lehullásáig nem igazán volt élő személyes kapcsolata az otthoniakkal, a rokonlátogatások is nehézségbe ütköztek. Ma főként munkát vállalók és egyetemisták érkeznek, nagy a mobilitás, és sokan nem veszik fel, nem tartják a kapcsolatot honfitársaikkal. Ugyanakkor a magyar kultúrára és közösségi életre vágyókat összeköti az egyesületi élet, a magyar programok, a magyar nyelvű istentiszteletek.

Nézze meg ezt is:

Érdemes élni hittel, jó szívvel, magyarként

  „ISTEN – HAZA – CSALÁD” – e címet viseli és e tematika köré épül a Szegedi …