Gyulatelevízió
A csanádi püspök, akit Haynau fölakasztatott volna
Lonovics József (Miskolc, 1793. január 31.–Pest, 1867. március 13.) katolikus főpap, diplomata, egyháztörténész, akadémikus, 1834 és 1848 között csanádi püspök, 1848/49-ben kinevezett egri érsek, majd 1866/67-ben szintén „csupán” kinevezett kalocsai érsek a XIX. századi magyar katolikus egyház története mellett a hazai politika- és az európai diplomáciatörténetnek is fontos alakja. Ezért is örvendetes, hogy nemrégiben önálló kötetben jelent meg életének és munkásságának, valamint elsősorban 1840/41-es római – egyházpolitikai és közpolitikai értelemben egyaránt sikeres – küldetésének áttekintése.
Bárány Zsófia történész „Lelke mélyén szabad röptű szellem” – Lonovics József, egy magyar főpap a reformok világában című impozáns nyomdai kivitelű, ugyanakkor szakmailag kiemelkedően nagy filológiai háttérrel megalapozott munkája számos magyarországi (egyházi és világi) archívumban, valamint bécsi és római levéltárakban végzett kutatások eredményeként született meg. A szerző a vonatkozó katolikus kánonjogi és egyháztörténeti szakirodalom eddigi eredményein túl nagyszámú primer forrást, többségében eddig publikálatlan és/vagy alig, illetve egyáltalán nem kutatott kéziratos anyagot használt föl.
A könyvet interdiszciplinaritás jellemzi, hiszen a történettudomány hagyományos megközelítésmódjai mellett az egyház-, a jog-, a sajtó- és a művelődéstörténet módszerei és eredményei is fölhasználásra kerültek benne. Értő és érzékeny módon nyúlt kutatási témájához a szerző, s igyekezett minél árnyaltabb képet adni olvasójának Lonovics Józsefről: nemcsak mint egyházi vezetőről és politikai-diplomáciai szereplőről, de mint művelt tudós emberről, s kora társadalmi, gazdasági, politikai és szellemi folyamatai iránt nyitott közéleti szereplőről is.
Lonovics polgári családban született és az egri főegyházmegye papjaként, majd kanonokjaként lépdelt előre a klerikusi pályán, amelynek csúcspontjaként csanádi püspökké nevezte ki az uralkodó, sőt bízta meg a magyarországi vegyes házasságok kérdésének római képviseletével. Ezen küldetése során találkozott XVI. Gergely pápával, aki a szimpátiával tekintett rá. Római tevékenységének és tárgyalásainak eredménye volt, hogy a katolikus és nem katolikus keresztény felek közötti házasságokat a katolikus papok „passzív asszisztenciája” mellett is meg a lehetett kötni. A vegyes házasságok kérdése, s abból kiindulva a vallás szabad gyakorlásának az ügye egyébként a reformkori országgyűléseknek is fontos témája volt.
Lonovics Józsefet 1848 nyarán egri érsekké nevezték ki, azonban ezt az Apostoli Szentszék nem erősítette meg. A magyar szabadságharc leverése után az egyébként konzervatív elkötelezettségű főpapot letartóztatták, s előbb fogságban, később házi őrizetben tartották, többek között a melki bencés apátságban, majd Bécsben, és csak 1860-ban térhetett vissza Magyarországra. Hogy miként viszonyultak hozzá a szabadságharcot leverő osztrák vezetők, arra példa Julius von Haynau következő megnyilvánulása: „Én nem csinálok neki semmit, én mint maga a szelídség megyek le [Pestre]; noha nagy lelki gyönyörűséggel akasztattam volna föl egy katolikus püspököt, a legszívesebben pedig ezt az önhitt Lonovicsot.” Ugyan többször is fölmerült Lonovics József neve – a forradalom és szabadságharc előtt és alatt is – mint Magyarország prímásáé és esztergomi érseké, végül 1866-ban kalocsai érsekké nevezték ki. Súlyos és halálos torokbetegsége miatt azonban ezt a posztot már nem foglalhatta el.
Horváth Mihály – akadémikus, történész, 1848-ban Lonovics kinevezett utódja a csanádi püspöki székben – így jellemezte elődje és főpaptársa személyiségét: „Az egész magyar klérusnak kétségbevonhatatlanul ő volt legjelesebb egyénisége. Lonovics a lángésznek minden sajátságaival gazdagon fel volt ruházva: sebes, mély felfogás, érett, helyes ítélet, játszi elmésség, nagy emlékező tehetség ékesítették szellemét.”
