Gyulatelevízió
Január elsején Románia is a schengeni övezet tagjává vált. Dénesmajornál ezt pezsgős koccintással ünnepelték.
Az eseményről Görgényi Ernő gyulai polgármester az alábbiakat írta közösségi oldalán.
“Édesapámmal sokszor bicikliztünk Dénesmajorba gyermekkoromban. Olyankor felmentünk a Fekete-Körös töltésére az anti gátőrháznál. Nem is olyan messze az alföldi tájból kimagaslott az anti templom fehér tornya. Apukám elmondta, hogy az egy magyar falu templomtornya, egykor Magyarországhoz tartozott. Ha elindulnánk a gáton felfelé, előbb-utóbb találnánk egy hidat és megnézhetnénk Antot, de most sajnos nem szabad, nem tehetjük. Ez a ’80-as években volt. Kétségem sem volt, hogy nem biciklizhetünk tovább Ant felé, mert a Körös túloldalán jól láthattam az őrtornyokat, benne a katonákat. Még a fegyverük is jól kivehető volt. Szomorú volt szembesülni azzal, hogy fegyveres katonák választják el egymástól a magyar embereket. Akkor úgy tűnt, hogy ez mindig így lesz. Sőt, arra is jól emlékszem, hogy ’89 kora őszén a Fekete-Körös túloldalán valamiféle román csapatösszevonás volt, mert az őrtornyok között rengeteg páncélozott harcjárművet és sok román katonát láttunk.
Aztán jött a rendszerváltozás a határ mindkét oldalán. Először kiürültek az őrtornyok, majd el is tűntek. A határátkelőkön azonban sokáig megmaradt a szigorú ellenőrzés. Először Magyarország lett az Európai Unió tagja, majd három évre rá Románia is. A határellenőrzés enyhült, de megmaradt. Ezzel együtt megszületett a remény, a remény arra, hogy egyszer majd ellenőrzés nélkül, szabadon utazhatunk a Partium és Erdély városaiba, falvaiba, gyönyörű tájaira, meglátogatni magyar testvéreinket.
Ebben a reményben építettünk utat Dénesmajor és Feketegyarmat között 2012-ben Uniós támogatásból. Hittünk benne, hogy azon az úton hamarosan úgy mehetünk Nagyzerindre, mint például Elekre, vagy Sarkadra. Hittünk abban, hogy ezen az úton egyszer ellenőrzés nélkül utazhatnak a nagyzerindiek a Gyulai Várfürdőbe, vagy éppen rokonlátogatóba. Ez a reményünk a mai napon beteljesült. Ezt ünnepeltük meg ma délben egy pezsgős koccintással Nagyzerind polgármesterével, Simándi Sándor úrral, kedves barátommal, valamint önkormányzati képviselőkkel és civilekkel.
Ajánlom ezt a szép napot mindazoknak, akik nem élhették meg a szabadságnak ezt a nemes attribútumát, köztük édesapám emlékének is.”
