Azért vagyok itt, hogy szolgáljak

Brendan atya plébániai kormányzó Kisteleken és a hozzá­tartozó hét településen.

A nigériai származású pap otthonának érzi Magyarországot, közvetlensége bizalmat ébreszt, mosolya meggyőz, bátran fordulhatunk hozzá.

Amanso Brendan Chika – Brendan atya 2024 nyara óta plébániai kormányzó Kisteleken, ahol már diakónusként, majd káplánként is szolgált.

– Az akkori plébános, Antal Imre kinyitotta előttem a kapukat, megismertem Kisteleket, az itt élő embereket. Jó, áldott emberek élnek itt, hálás vagyok értük, nincs bennem félelem, megtaláljuk-e a hangot. Ha van is néhány ember, aki nem lát szívesen, az sem baj. Nem azért vagyok itt, hogy kedveljenek, hanem hogy szolgáljak – vallja, és elmondja, élete meghatározó tíz évét Magyarországon töltötte. Itt végezte a szemináriumot, itt szentelték 2020-ban pappá. Rövid nigériai szolgálat után újra itt van.

– Honvágyam már nincs. Megtanultam alkalmazkodni. Ha itt vagyok, legyek mindenestül itt. Nekem ez az otthon, itt jó helyen vagyok.

Gáll Szabolcs káplánnal nyolc település lelkipásztorai: Kistelek, Tömörkény, Ópusztaszer, Pusztaszer, Baks, Balástya, Csanytelek, Csengele.

– A világi testvérekre valóban tudunk támaszkodni, nélkülük nagyon nehéz lenne minden. Azért tudok felvállalni feladatokat, mert tudom, rengetegen állnak mögöttem – mondja. Hétköznap mindennap van mise a nyolc település valamelyikén. A temetések mellett augusztus óta közel tíz esküvőjük volt. El tudták kezdeni a jegyesoktatást, és elindult Kisteleken az ifjúsági csoport is. Brendan atya számára fontos, hogy a fiataloknak „helyük legyen, jöjjenek, érezzék jól magukat” a plébánián. Októberben indultak, egyelőre kevesen vannak.

– Kell idő, hogy megismerjék – mondja. Összejöveteleik egyszerre szólnak imáról, beszélgetésről, de akár táncról is.

– Nem szórakozóhely, de sok mindenben tudunk nekik segíteni, egy hely, ahol beszélgetni lehet, és nyíltan kérdezni tudnak – mondja. A területen minden iskolában van hitoktatás, az atyák bejárnak az óvodákba. A plébános dicséri a munkatársait, „sokat tesznek a gyerekekért”. Brendan atya maga Bakson, az alsóban tanít, és nagyon szereti az ovis korosztályt.

– Kicsit félek tőlük, de nem azért mert harapósak, hanem az őszinteségük miatt. Szívből érdeklődnek, és bátran szóvá tesznek mindent. Köztük mindig feltöltődik az ember – mondja.

A két pap a települések idősotthonait is látogatja. Brendan atya mosolyogva mondja: „ott inkább ők beszélgetnek, én hallgatom őket”.

Brendan atya ezt az első évet plébániai kormányzóként tájékozódásra fordítja.

– Egyszerre nem akartam sok mindenbe belefogni. Telik az idő, látom, mennyit bírok, és ez alapján vállalok többet. – Ugyanezt követi Szabolcs atyával is, fokozatosan vezeti be a teendőkbe. Úgy osztja be a feladatokat, hogy felváltva legyenek jelen a nyolc településen, és mindegyiküket mindenütt megismerjék.

A fiatal pap figyel mind a testi, mind a lelki egészségére.

– Ne vegyen szívére mindent az ember, ez kell a lelki egészséghez – vallja. A testmozgást sem hagyja ki. Egy műtét miatt kedvencét, a focit nélkülöznie kell, de helyette elkezdett kondizni. Korábbi plébánosát, Antal Imrét idézi:

– Fontos a jókedv, a humor és az étvágy. A jókedv, hogy lássák, nem vagyok harapós. A humor, hogy saját magamon is tudjak nevetni, ne vegyek mindent véresen komolyan. És az étvágy, mert ha nincs más, finom étel mindig van.

A fiatal pap Nigériából magával hozta a közvetlenségét.

– Fontos hogy az emberek szívesen szólítsanak meg, ne legyen bennük gát. Igyekszem tanulni, bízom benne, hogy idővel jobban megértek itt mindent, és egyre jobban megy majd a szolgálat.