Gyulatelevízió
A keresztény nevelés szolgálatában
Reisz Pál személyében egy szerzetestanár-igazgatónak, Berszán Lajos személyében egy lelkipásztor-iskolaalapítónak mondott köszönetet a Szeged-Csanádi Egyházmegye és annak Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézete a katolikus nevelés ügyéért küzdő közgazdászról elnevezett díjjal. Kiss-Rigó László püspök február 26-án a Szegedi Dóm Látogatóközpontban adta át az elismerést.
A Szeged-Csanádi Egyházmegye 2014-ben alapította a Gelsey Vilmosról elnevezett elismerést. Idén Reisz Pál ferences szerzetes, az esztergomi ferences gimnázium korábbi igazgatója és Berszán Lajos címzetes kanonok, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum alapítója részesült az elismerésben.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök köszöntőjében elmondta, a díj létrehozásával tisztelegnek azon ember előtt, aki a rendszerváltás után szó szerint küzdött a katolikus köznevelésért, aki erkölcsileg és anyagilag is támogatta a katolikus köznevelést és felsőoktatást. Gelsey Vilmos magyar származású brit közgazdász, bankár kimagasló emberi és szakmai kvalitásai és tevékenysége ma is példaértékű, örök értéket jelent. A Szeged-Csanádi Egyházmegye, mint Magyarországon az egyik legnagyobb katolikus köznevelési intézményhálózat fenntartója, azért is hozta létre a Gelsey-díjat, hogy elismerését és megbecsülését ki tudja fejezni mindazoknak, akik országos jelentőségű, példaértékű szolgálatot végeznek a katolikus nevelésért, a katolikus pedagógiáért – fogalmazott a főpásztor.
Hegyi László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főtanácsadója személyében az egykori diák laudálta iskolája, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanárát, igazgatóját. Azt az embert, aki a „hétköznapok szürkeségében kicsit taposómalomként” működő iskolában tudott „kitartást, egyenletes ritmust, fáradhatatlan és megbízható teljesítést” nyújtó emberként jelen lenni, és biztosította, hogy az „élet rendszerben működjék és áttetsző” legyen.
Reisz Pál élete szorosan összekapcsolódik az intézménnyel. Két testvérét 1956-ban ő is követte oda, érettségijét követően belépett a ferences rendbe. Kezdő tanárként tért vissza a Frankába: 1971-től huszonhat évre. Az első 13 évben tanár, kollégiumi nevelő, kollégiumvezető, míg a második 13 évben a gimnázium igazgatója volt.
Hegyi László idézett egykori tanítványok visszaemlékezéseiből. Megelevenedett ezek alapján az az ember, aki, ha arra volt szükség, „felgyűrte habitusa ujját, és nekiállt” az eldugult csatornarendszer megjavításának, aki „tiszta, stabil iránymutatással, tőmondatokkal, erős és tekintélyes vezetőként egyenesen kommunikált”, aki szavának mindig „súlya” volt. Aki „figyelmes, mindig felebaráti tisztelettel és érdeklődéssel” fordult az emberhez, „belenézett a szemébe és mindig észrevette” a másikat.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára laudációjában végigkövette az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum megszületését: az 1993-as alapkőletételt, az 1994-ben megkezdett első tanévet, az 1998-ban ünnepelt első ballagást, az intézmény bővülését óvodával, általános iskolával és szakoktatással. Berszán Lajost, mint a „gyimesiek Don Boscóját” méltatta, aki felismerte, hogy a csángó magyarok számára létszükséglet a helyben tanulás lehetősége, és ezt kiküzdötte egy olyan időszakban, amikor borítékolt volt lehetetlensége. A „csodával határos módon” jött létre az ezeréves határnál az iskola, ott, ahol már lemondtak a magyarságról. Soltész Miklós szerint ez arról tesz tanúbizonyságot, hogy „két nemzet között legegyenesebb út a kereszténység”, ez „nyit meg ajtókat, ez hoz békességet”.
