Gyulatelevízió
Hűséggel az egyházért és a nemzetért
Mindszenty József bíboros, az utolsó magyar hercegprímás nem pusztán a huszadik századi katolicizmusnak, de az egész magyar történelemnek meghatározó alakja.
Hírneve és példaadó hűsége a kereszténységhez világszerte ismert volt, a magyar kommunista diktatúra pedig legelszántabb ellenfelei között tartotta számon. A keresztény konzervativizmust képviselte megingathatatlanul, de markánsan elítélte a totalitárius eszméket és rendszereket: a szélsőjobboldaliakat éppúgy, mint a szélsőbaloldaliakat.
Az 1892. március 29-én a Vas vármegyei Csehimindszenten született Mindszenty József (eredetileg Pehm József) a szombathelyi egyházmegye teológusaként, majd fiatal papjaként elnyerte gróf Mikes János püspök bizalmát. Lelkipásztori pályájának fontos állomása volt Zalaegerszeg, ahol lapot szerkesztett, iskolát és kápolnát építtetett, s szeretetteljes szigorral vezette a rábízott katolikusokat – előbb plébánosként, utóbb esperesként és címzetes apátként. Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa 1944 márciusában nevezte ki veszprémi püspökké, 1945 szeptemberében pedig esztergomi érsekké, a magyar katolikus egyház vezetőjévé. A bíborosi méltóságot fél évvel később kapta meg.
Főpapként a nagypolitikai színpadán találta magát. Fölemelte szavát a náci német megszállás és a nyilas diktatúra ellen, ami miatt bebörtönözték. Esztergomi érsekként fölhívta a közvélemény figyelmét a málenkij robotra hurcolt papok és szerzetesek helyzetére, a magyarságuk miatt üldözött felvidéki magyarok szenvedéseire, a magyarországi németek kitelepítésnek igazságtalanságára, a kollektív bűnösség sztálini elvének etikai tarthatatlanságára. Emiatt hamar elérte, hogy a hatalomba erőszakkal igyekvő kommunisták és a megszálló szovjet hatalom őt tekintette legnagyobb ellenfelének.
Rákosi Mátyás utasítására karácsony ünnepén, 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben életfogytiglanra ítélték. A börtönben többször brutálisan megverték, tudatmódosító szerekkel tömték, rendszeresen kínozták. Egy idő után házi őrizetbe került a szinte csontvázzá soványodott főpap, akit a világtól távol tartottak fogságban, amelyből csak az ötvenhatos forradalom idején szabadulhatott ki. Néhány nap szabadság után aztán – mintegy tizenöt esztendeig – az Egyesült Államok budapesti, Szabadság téri nagykövetségének épületében kellett meghúznia magát. Közben a magyar titkosszolgálat szőtte a terveket a kicsalogatására, az elrablására vagy éppen a meggyilkolására. Hosszú és bonyolult diplomáciai tárgyalások után 1971-ben távozott az országból, s élete utolsó négy évében Bécsben letelepedve a szórványban élő nyugati magyarság lelki gondozója lett. Öt évtizede, 1975. május 6-án hunyt el.
Mindszenty példát adott a rendíthetetlen hűségből. Hűségből a kereszténység iránt és a magyarság iránt. Mint egy Tildy Zoltán miniszterelnöknek 1946. január 2-án írott levelében megfogalmazta: „a nemzet érdekeit tartva szem előtt” írt a magyarságért aggódva és az igazságtalanságokat rögzítve a hazai és európai közjogi méltóságoknak. A hercegprímásnak az imént idézett néhány szavát nyugodtan tekinthetjük egész politikai hitvallása összefoglalásaként. Minden főpásztori, politikusi és magánemberi megnyilvánulásából világosan kiderül: meggyőződése volt, hogy tevékenyégének a kereszténység és a magyarság érdekeit kell szolgálnia.
