Világhírű vendég a pünkösdi szentmisén

 

Minden bizonnyal nemcsak a bérmálás szentségében részesülők, hanem minden szentmisén résztvevő számára örökké maradandó élménnyé vált az idei, a székesegyházban tartott pünkösdi szentmise, amelyen meglepetésre a kórust a „XXI. század tenorja” vezényelte.

Rendhagyó módon Szamosi Szabolcs, a székesegyház zenei igazgatója köszöntötte a pünkösdi szentmisére és a Belvárosi Plébánia bérmálkozására érkezőket. A mellette álló szemüveges, ősz hajú, szakállas férfit mutatta be a dómban összegyűlteknek, aki ez alkalommal a templom kórusát vezényelte, majd átadta a szót a vendégnek, akivel néhány órával később, a Con Spirito Egyházzenei Fesztiválon együtt adtak koncertet.

– Jelen század első tíz évében többször léptem fel Szegeden. Legutóbb 2009-ben jártam itt, a zenekar néhány tagja talán emlékszik még rám. Nagyon örülök, hogy ezzel a zenekarral és kórussal működhetek együtt – fogalmazott a világhírű vendég, José Cura argentin operaénekes, zeneszerző, karmester. A „negyedik tenor” megcsillantotta humorát is, mikor megjegyezte, bízik abban, hogy nem kell újabb másfél évtizedet várnia, hogy felléphessen Szegeden, „mert akkor már nagyon öreg leszek”. Azt kívánta, élvezzék mind a délelőtti szereplését, mind a délutáni koncertet, de szerényen azzal zárta a szavait, hogy a szentmise során ő, a kórus és a zenekar csupán kiegészítő, „dekorációs” szerepet játszanak, a hangsúly a spirituális részeken van.

Kiss-Rigó László püspök a pünkösd fontosságát emelte ki szentbeszédében. Ekkor küldte el a Megváltó tanítványainak ajándékát, a Szentlelket, s az apostolok e segítséggel folytathatták Jézus művét. Szentbeszédének nyitógondolatában a búcsúzást járta körbe, amely megjelenik mindennapi életünkben is: lehet szomorú vagy némi örömöt adó is. Jézus kétszer is elbúcsúzott tanítványaitól, ők azonban nem értették meg ezt. Krisztus „egyfajta érzelmi hullámvasútra ültette” az apostolokat. A tanítványok csak a kivégzés után fogták fel mesterük szavait: ezt követően szívüket szomorúság járta át, de a letargiájukat hihetetlen öröm váltotta fel, mikor húsvét vasárnapján találkoztak a feltámadt Krisztussal. Azonban ismét kétségbeestek, mikor kiderült néhány nappal később, hogy Jézus nem visszajött folytatni földi életét, hanem már célba jutott. Örültek, hogy feltámadt, de bennük maradt a kérdés: nélküle hogyan folytatjuk tovább?

– Búcsúbeszédében Jézus két dolgot mondott tanítványai­nak. Egyrészt azt, hogy mit várhatnak: ahogy én rám hallgattak, úgy rátok is fognak, s ahogy engem gyűlöltek, úgy titeket is fognak, s ahogy engem kivégeztek, úgy néhányótoknak szintén az életére fognak törni. Másrészt azt üzente: nem hagylak árván titeket. Egy ajándékot, egy eszközt ígért nekik, amellyel élő kapcsolatban lehetnek vele, ez a Szentlélek – emlékeztetett a püspök. Rámutatott, a Szentlélek segítségével kétezer év óta élő kapcsolatot alakíthatunk ki a feltámadt Krisztussal, ami sokszor jóval személyesebb, mint a kortársaké volt. A bérmálkozók ezt az ajándékot kapják meg sajátos módon, hiszen most hitet tesznek amellett, hogy nem csupán beleszülettek a keresztény kultúrába vagy saját döntésüktől függetlenül megkereszteltettek csecsemőként, hanem saját döntésük, hogy élő kapcsolatban akarnak maradni Jézussal.

A keresztségi fogadalmuk megújítása után a püspök a bérmálás szentségében részesítette a Belvárosi Plébánia bérmálkozóit.