A kályhafülke maradványai – így az eredeti, több, mint 200 éves festés – tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően maradtak meg, hiszen még a XIX. század eleji tüzet is átvészelték. Az épület számos különleges értéket őriz, ezeket a csecsemőotthon működés idején nem lehetett látni, hiszen a falakat fehérre meszelték, de az azt megelőző évtizedekben is gyakran átmázolták a belső tereket.
Az egyik leglátványosabb a fogadóterem, vagy ahogy egykor hívták, a sala terrena lesz. A falfestmények szempontjából a kastély talán legértékesebb két terme az emeleten található. A díszteremben kifejezetten gazdag, míves munkák láthatók. – Az idő a szomszédos helyiségben is megrongálta a felületeket, de így is jól kivehetők azok a XIX. századi, klasszicizáló díszítmények, melyek igazán egyedivé teszik a teret – mondta Bendel Judit festő-restaurátor művész.
A következő hetekben a szakemberek a munkálatok látványos szakaszát végzik el, megszépülnek, és a közönség számára is jól láthatóvá válnak azok a díszítmények, melyek több szempontból egyedülállónak mondhatók.