Európai fórum a plébánia, a katekézis helyzetéről

A plébánia jövője

A plébániai közösség mint a találkozás és a kultúrával való találkozás helye címmel rendezett találkozót az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) katekézissel foglalkozó bizottsága. Húsz európai ország delegátusai gyűltek össze Szlovéniában, ahol Magyarországot az MKPK Hitoktatási Bizottsága felkérésére Serfőző Levente oktatási helynök képviselte.

Húsz országból 26 résztvevő gyűlt össze Ljubljanában, köztük Gintaras Grušas, a CCEE elnöke, Zbigņevs Stankevičs, az Evangelizáció és Kul­túra Bizottság elnöke. Előadást tartott Rene Camilleri, a máltai érsekség kateketikai bizottságának emeritus igazgatója. Arról beszélt, mi a plébánia szerepe a kortárs kultúrában, hangsúlyozva, a plébániának a kultúrával együtt kell változni, hogy hatékonyabb legyen, és párbeszédet teremtsen a különböző kultúrájú emberek között. Valentino Bulgarelli, az olasz püspöki konferencia kateketikai bizottságának igazgatója a plébániai közösségről és a világiak, a katekéták szolgálatáról beszélt. A találkozó során a résztvevő püspökök és nemzeti küldöttek bemutatták saját országuk kateketikai helyzetét.

– Ráláthattunk Európa egyházi térképére – emelte ki Serfőző Levente, hogy a találkozó elősegítette a tapasztalatcserét, a jó gyakorlatok megosztását, a kapcsolatépítést.

– Két témára néztünk rá. Milyen lesz a jövő plébániája, és mi jellemzi a katekéta szolgálatot ma az egyházban. Kiindulási pontunk Ferenc pápa Antiquum ministerium kezdetű motu proprioja volt, mely hűen tükrözi, hogy Ferenc pápa szívügye a plébánia, mint a közösség jövője, és hangsúlyozza, mennyire sürgető erről beszélni. Olyan kérdések ezek, melyekről kevés szó esik. A találkozás megadta az eszmecsere lehetőségét. Megosztottuk, milyen kihívások előtt állunk, hol vannak egyezések, mik a különbségek. Jó-e a mostani struktúra? – tettük fel mi is a pápa nyomán a kérdést. Nagy átalakulások zajlanak körülöttünk. A szó konkrét és átvitt értelmében is háború zajlik az egyház körül, szellemi-lelki, ideológiai harc folyik. Vegyes a kép, melyik közösség hogyan viseli a kihívásokat. Ez nagyban függ attól milyen egyházkép, családkép jellemzi a papot és a közösség tag­jait. Ferenc pápa tábori kórházhoz hasonlítja az egyházat. Ott van a csata­téren, odalép mindenkihez, akik megsebződnek. Gyógyít, talpra állít. Arra buzdít, merjünk mi is elindulni, előre tekinteni, hogy az átalakulás jelei mit vetítenek elénk a következő 5–10 évre. A találkozó abban erősített meg, hogy elkezdjük az újratervezés útját a „mindig így csináltuk” helyett, merjünk új módszerekben gondolkodni. Nehéz, mert lehet, sok mindent el kell engedni, de a megkülönböztetés módszerével ránézve a jelenre, és átimádkozva új utakat találhatunk, tudva, hogy nem holnapra lesz eredmény. Lehet, hogy mi tervezünk, előkészítünk, s más fog építeni, s a gyümölcsöket látni. Nagy bizalom kell hozzáfogni ahhoz, amire ma Isten hívja az egyházat – fogalmazott Serfőző Levente.

A katekéta helyzete az egyházban volt a találkozó másik fontos témája. A Kateketikai Intézet vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy Ferenc pápa a motu proprioban megalapította a világi katekéták szolgálatát. „Mint az akolitusok, lektorok, úgy a katekéták is kapjanak beavatást az egyházi szolgálatba. Európa országaiban sokféle gyakorlat alakult ki az elmúlt két évben. Van, ahol a fogalomtisztázás zajlik, van, ahol az irányelveket fogalmazzák, és olyan is van, ahol már a gyakorlatba ültették. Mi az útkeresés folyamatában vagyunk, keressük, miként tudnak a katekéták a Szentatya meghívására válaszolni, hogy hivatásszerűen részt vegyenek a hitátadás szolgálatában.