Gyulatelevízió
Miklósa Erika bebizonyította, hogy mégis van vonzereje a komolyzenének. Nem újságírói túlzás a „zsúfolásig megtelt” jelző, amikor az ember számba vette a pótszékek számát a belvárosi Nádi Boldogasszony templomban csütörtök este.
A díva Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész és Tóth László trombitaművész társaságában érkezett. A cikk szerzőjének volt szerencséje a koncert előtti másfél órát a művészekkel töltenie, amikor is finoman megkérdezték, hogy: vajon tudnak erről az emberek? Minden kétely eloszlott bennük, amikor a nyolc órára meghirdetett programot nem tudták időben elkezdeni, ugyanis a bejáratnál még állt a sor… Talán a hihetetlen profizmus, talán a kellemes érzés miatt, de a nyitó, Händel-darabot olyan hangerővel és intenzitással kezdték el játszani, hogy az embernek libabőrös lett a háta. Az ezt követő egy órában mindenki számára világossá vált, hogy ez a törékeny hölgy miként tölt meg operaházakat Milánótól Sydney-n át New Yorkig. Igazán „hakniszagú” volt az, hogy a zenetörténelem talán négy legismertebb Ave Mariája – Bach-Gounod, Caccini, Schubert és Wolf Péter örökbecsű darabja – is felcsendült, de a kiskunhalasi díva gondoskodott róla, hogy a hakni-jelző még az utcában se jusson senki eszébe. A Caccini-darabban zenetörténeti pillanatban volt része a jelenlévőknek: a záróakkord előtti négyeshangzaton megszólalt a háromvonalas C, de olyan lágyan és halkan, mintha puha bársonytakaróval borították volna be a hallgatóságot. Ezért a pár másodpercért érdemes akár kilométerek százait is megtenni, nemhogy átsétálni két utcáról. Ezek után már minden darab ráadásnak számított…
Az igazi ráadás érdekessége az volt, hogy egy erdélyi népdallamot maga a művésznő harmonizált meg és kottázott le. Ez a tényt ő nem osztotta meg a közönséggel, de legalább valamire az újságíró is jó.
Ezen az esten kicsit kilógott a sorból Bach: d-moll toccata és fúgája(melyről tudni kell, hogy „bachtalansága” miatt a zenetörténészek szerint a darabból csak a kettőspont igaz), amelyet Somogyi-Tóth Dániel egyedi felfogása és előadásmódja miatt még akár meg is kedvelhette az ember ezt az agyoncsépelt és -játszott művet.
Ha Pavarottiról azt szokás írni, hogy az ember, akit Isten torkon csókolt, akkor csütörtök este a gyulaiak is fültanúi voltak egy csókváltásnak.
Részletek a videóban, további képek a galériában.
