2022. november 26., szombat
FONTOS

Vargabetűk nélkül…

Energikus nő. Fiatalságába belefér két életre is elegendő tanulás, közéleti munka, önépítkezés, gyermekvállalás. Időben felfigyeltek tehetségére, és nemes feladatra, a közösség szolgálatára hívták: Novák Katalin az Emberi Erőforrások Miniszté­riu­mának államtitkára. A társadalmi felelősségvállalás egyik legérzékenyebb területén kell helytállnia: a család- és ifjúságügyek kormányzati felelőse.

➜ A „nagyfiai”, a tizenkét éves Ádám, és öccse, Tamás tán kevésbé érzik meg, de a kicsi, a nyolcéves Kata nem pityereg sokat, amikor édesanyját elszólítja a munka?

➜ Nem, a gyerekeink szerencsére nagyon megértőek, és ebben nagy szerepét látom annak, hogy amikor picik voltak, akkor hat évet folyamatosan velük töltöttem. Ez nagyon stabil alap, amire építkezhetünk most is. Nem feltétlenül rosszabb a helyzetük, mint azoké a gyerekeké, akiknek mindkét szülője dolgozik, és vannak édesanyák, akik a munkarendjük tekintetében még kiszolgáltatottabbak, mint én. Nagyon átérzem azok helyzetét, akik a gyermeknevelés mellett nyolc vagy annál is több órát töltenek munkában.

➜ Láthatóan ön is jól viseli azt a terhelést, amit hoz az élet. Minden közszereplése arról árulkodik, hogy nagy energiák feszülnek önben. Hogy bírja?

➜ Ezt örököltem. Édesanyám is hasonló adottságú, és úgy vagyok, mint sokan, hogy ha azzal foglalkozhatnak, aminek értelmét látják, abból energiát merítenek. Emellett igyekszem sportosan élni, futok, és ebből fizikálisan és mentálisan is rendkívül sokat lehet töltődni.

➜ A gyermekei akár az orgonasípok: pontosan kétévente születtek. Ilyen szabályozott az egész élete, mint amit a háromszor két év mutat?

➜ Ez nem hangzik valami romantikusan, de nekem viszonylag egyenes, mondhatnám, kívülről akár unalmasnak is tűnő az életutam. Nincsenek benne nagy vargabetűk, logikusan követte egyik lépés a másikat. Meghatározott mederben zajlik minden. A magánéletben az effajta „unalmas” következetesség inkább a stabilitást jelzi, és ez nagyon fontos. Személyesen egyébként kifejezetten spontán alkatnak tartom magam, de a hivatásomból és az anyai felelősségemből következően a spontaneitás tere erősen leszűkül.

➜ Nagycsaládosként, édesanyaként a saját bőrén érzi a mindennapokban azt, ami a szakterületén országos tennivaló. A személyes érintettség mennyire segíti a munkáját?

➜ Feltétlenül segít! Korábban diplomáciai területen dolgoztam, ott mozogtam otthonosan, és ehhez a területhez máig szenvedélyesen vonzódom, de a külügy direkt módon kevéssé érzékelhető az emberek mindennapjaiban. Persze a külpolitika erősen befolyásolja az életünket, ugyanakkor ez egy más absztrakciós szinten jelenik meg, több áttételen keresztül hat. Ehhez képest újszerű élmény olyan területen dolgozni, ami ténylegesen arról szól, ami a mindennapi életünk: hogy párt választunk, családot alapítunk, gyermeket nevelünk, és aztán később, idős korban milyen kihívások várnak ránk – mert az államtitkárság feladatköréhez tartozik az időspolitika is. A nőpolitika ugyancsak, és női vezetőként ez a terület is szívügyem. Az empátia azonban nem attól függ, hogy az ember megél-e egy bizonyos élethelyzetet, hiszen lehet érzékeny olyan helyzetekben is, amikkel személyesen még sosem szembesült. Nyitottság szükséges ahhoz, hogy ismerjük azok életét, akikkel kapcsolatos döntések meghozatalában részt veszünk.

➜ Szülővárosában, Szegeden egy nagyon erős gimnáziumban, a Ságváriban végzett, aztán tizenöt évesen már amerikai iskolában tölthetett egy szemesztert. A tehetségében kódolva volt az előmenetele?

➜ Nem tartottam magam kiemelkedőnek, bár kitűnő tanuló voltam, és néhány területen valóban jól teljesítettem. A szüleim tudták, milyen fontos a nyelvismeret, és pici kortól erre sarkalltak, amiért máig hálás vagyok nekik. Aztán orvos édesapám amerikai ösztöndíjat kapott, s ennek köszönhetően juthatott el a család a tengerentúlra. Később pályázatok révén tanulhattam külföldön, a férjem munkája révén is másfél évig lehettünk Németországban – ezek az utak rendkívül fontos tapasztalatokkal szolgáltak.

➜ Az ön képzettségével bárhol a világon tárt karokkal fogadnák…

➜ A külföldön töltött idő még inkább ráébreszti az embert az itthoni élet értékére. Nekem idehaza van teendőm! Hinni valamiben, látni a perspektívát, a saját területemen befolyással lenni az életünkről szóló döntésekre, a munkámmal segíteni azt, hogy Magyarországon jobban éljenek a családok – ez rendkívüli módon motivál. Lehetnék talán egy nagy külföldi cégnél vezető pozícióban, de nem az anyagi előny érdekel, hanem az, hogy hátha valami érdemi dolgot hozzá tudok tenni a nagy egészhez.

➜ Külhoni tapasztalatai mit mondanak, mennyire versenyképes a családpolitikánk?

➜ Büszke vagyok arra, hogy nemzetközi összehasonlításban is jól állunk. Sosem kell szégyenkeznünk a megmérettetésnél. Amikor konkrétumokról van szó, hogy milyen juttatásokat kapnak a magyar családok, még akik nagyon kritikusak velünk szemben, azok is elismerik az eredményeinket. A jóléti államok politikusai is csodálkoznak olykor, hogy milyen széles körű nálunk a szolgáltatások köre, az ingyenes bölcsőde vagy az étkeztetés, hogy milyen előnyöket nyújt a családi típusú adózás. És akkor még nem is beszéltünk az otthonteremtési programról: a három gyermeket vállalóknak támogatásként járó tízmillió forint, ami a plusz hitellel és az áfa visszatérítéssel együtt már huszonötmilliós csomag, még Nyugat-Európában is feltűnést, elismerést kelt. Francia, német, olasz médiumok sorra jelentkeztek az elmúlt időben, hogy a közönségüket megismertessék a magyar család­politikával.

➜ Magyarország első olyan kormánya a mostani, amelynek átfogó programja született a gyermekéheztetés megszüntetésére. Mennyire távoli a teljes megoldás?

➜ Közös célunk, hogy egyetlen gyermek se éhezzen Magyarországon. Ebben egyaránt megvan az állam és a szülő kötelezettsége. Amikor a szülő elfogadja azt az ajándékot, hogy gyermeke lehet, tudnia kell, hogy ez egy életre szóló felelősség, ami alól semmi sem mentheti fel. Ami pedig az állami felelősségvállalást illeti, a költségvetési célszámok jól mutatják az elköteleződésünket: 2010-ben 29 milliárd forintot fordítottunk gyermekétkeztetésre, ezzel szemben a 2017-es költségvetésben több mint 73 milliárd forint van ugyanerre. Hasonlítsuk össze a két számot! Minden valóban rászoruló gyermeknek a bölcsődében, óvodában, iskolában ingyenes az étkezés. És ez az összes iskolai szünetben is jár.

➜ Az ön élete példázza, hogy a „hivatás vagy család” kérdésfölvetés a nők esetében sem evidens. Hogy látja a nőpolitika feladatait?

➜ Szívügyem, és kötelességem is azon dolgozni, hogy a nők minél több lehetőséghez jussanak. És nem a jogszabályi környezetben van hiányosság, hogy jelentős pozícióban, vezető státuszban több nő legyen, nem is mindig abban, hogy ne lenne fogadókészség, hanem talán a nők szándéka is hiányzik néha; nem érdekli őket ez a lehetőség vagy úgy gondolják, kevésbé tudnak majd érvényesülni. Ma már a felsőoktatásban több nő van, mint férfi, tehát a képzésben nincs hiány. Meg kell mutatnunk, hogy nyitottak számukra a lehetőségek. Manapság az édesapák sokszor ugyanúgy helytállnak a gyerekek mellett, és ez nagyon jó. Ha megoszlanak az otthoni teendők, a nők a hivatásukban jobban ki tudnak teljesedni. A közéletben is kívánatos lenne a hangsúlyosabb női jelenlét. Én nem szeretem a munka/család egyensúly kifejezést, inkább az állandó egyensúlytalanság, az örökös egyeztetési kényszer a jellemző, ami nem egy diadalmenet – de jól kiegészíti egyik a másikat, teljessé teheti sok nő életét.

➜ Ismert a Szeged-Csanádi Egyházmegye család- és ifjúságvédelmi, idősgondozási tevékenysége. Hogyan látja annak minőségét?

➜ Amit e területen szolgálatként végeznek az egyházak, ezen belül az önök egyházmegyéje is, az rendkívül értékes. Én ide sorolnám a fiatalokkal való törődést, az értékalapú, keresztény közösség kínálta lehetőségeket; ez a mai, igazodási pontokban nem bővelkedő világban nagyon fontos horgony lehet, biztos fogódzót ad az útkeresőnek. A Szent Ágota Alapítvány gyerekvédelem terén nyújtott többletszolgálata, az állami feladatokból való, szinte erőn fölüli részvállalása példaértékű. Az egyházmegye családpasztorációs tevékenységét, segítő intézményhálózatának működését elismerés övezi – méltó az egyház ősi hagyományaihoz.

➜ Ön a Politikai Hálózat az Értékekért testület alelnöke. A politikai ütközésekben sokszor épp az értékeszmény sérül…

➜ Az értéksemlegesség tőlem idegen – és az értékkövetés olykor konfliktussal jár. Megrögzött híve vagyok azonban az együttműködésnek, párbeszédnek, erre mindig kész vagyok.

(Várkonyi Balázs)

Nézze meg ezt is:

Teátrumok a Dél-Alföldön

  A régió színházi életének két meghatározó intézménye a két megyeszékhely önálló társulattal rendelkező színháza, a Szegedi …