Gyulatelevízió
Közel 1801-ig kell visszatekinteni, ha az Almásy-kastély mellékszárnyának történetét akarjuk bemutatni, ezekben az időkben kerül az épület Wenckheim Ferenc grófhoz.
A nagy gyulai tűzvész során a kastély jelentős része károsodott. Czigler Antal építőmester volt az, aki újratervezte az épületet, ekkor építették meg a közelmúltban nemrég felújított Stefánia-szárnyat is. A főépülethez “L” alakban csatlakozó épületrész a történelem során számos funkciót töltött be, többek között raktár is volt, de később a 19. században itt volt a magasabb rangú beosztásban lévő személyek szállása, majd gazdasági irodaként is funkcionált. Később, 1932 és 1945 között változott egyfajta “kiskastéllyá”, amikor több katasztrófa is történt, ami az Almásy családot sújtotta.
Az irodai funkción kívül nem véletlen a vigadó szárny elnevezés sem, a kastély híres volt arról, hogy gyakran zártkörű színházi esteknek adott otthont. A feljegyzések szerint az 1840-es évek környékén több tucat színdarabot játszottak itt el, és a mellékszárnyban tárolták az ehhez szükséges kellékeket is. Szilágyi Sándor Értékőrző című műsorunkban hívta fel a figyelmet arra, hogy ezekben az időkben közel 200 színész élt Gyulán. Ezt követően lendült fel újra a színházi élet egész Magyarországon, ezért úgy is lehet fogalmazni, hogy városunkban maradt életben a magyar színház.
A források arra utalnak, hogy a színházi darabokat is a Stefánia-szárnyban rendezték meg, de emellett jótékonysági esteknek is helyszíne volt. Ehhez szorosan kapcsolódnak a mai tervek is az épületrésszel kapcsolatban, hiszen hamarosan szintén báloknak, esteknek adhat otthont.
