Gyulatelevízió
Az ritka látvány, hogy nappal repülni látunk egy-egy erdei fülesbagolyot, ebben az időszakban inkább a Csónakázó-tó melletti fenyőféléken húzódnak meg ezek a madarak.
Ahhoz azonban már hozzászokott a gyulaiak többsége, hogy a baglyok időről-időre beköltöznek a városba. Igyekeznek rejtőzködni, és láthatóan keresik a sűrűbb fákat. A figyelmesebb szemlélők azonban egy séta során felfedezhetik a szárnyasokat.
Boldog Gusztáv kiemelte, az erdei fülesbaglyok szeretik a telet a városban átvészelni, ennek pedig több oka van. Az egyik az, hogy sok az idős fa, ahol jól el lehet rejtőzni. A másik a táplálék, illetve az a sajátos mikroklíma, amely itt jellemző. Boldog Gusztáv kiemelte, többek között a bagolyköpet az egyik dolog, ami miatt az emberek közül többen nem kedvelik ezeket a madarakat. Szerinte azonban erre, az időnként jelentkező ellenszenvre a baglyok nem szolgáltak rá, mert nem terjesztenek betegséget.
Egy közepes nagyságú erdei fülesbagoly testhossza 35–40 centiméter, szárnyfesztávolsága 90–100 centiméter, testtömege pedig 220–435 gramm közötti. Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver, ezzel üti agyon a lábával megfogott áldozatát. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti. A baglyok távozása a városokból a költési időszak előttre, vagyis nagyjából februárra tehető.
