Gyulatelevízió
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhos gazda. Volt neki három fia, Zab, Ozsd és Bod. Ennek a juhos gazdának hatalmas területe volt, ahol őriztette juhait. Fiait gyakran vitte magával, hogy megtanulják a mesterséget.
Így kezdődött, és persze jó véget ért az a mese, mely a legjobbak közül is a legjobbnak bizonyult a Magyar Mese Ünnepén, a gyulai várban.
– Talán a tájleírás lehetett, ami megfogta a zsűrit – vélekedett rögtön azután, hogy átvette az ajándékokat Tőrös-Szőke Enikő, a pályázat nyertese, aki a Kárpátok festői bérceinél található, erdélyi Ozsdoláról írta meséjét, így a szép tájakért nem kellett messzire mennie. A Kolozsvárott környezetvédelemmel kapcsolatos tanulmányokat folytató, korábban újságíró diplomát szerző Tőrös-Szőke Enikő elmondta, nem számított arra, hogy ő nyer, nagyon meglepődött.
A legjobbak közé került a jogi végzettséggel rendelkező, sarkadi Exner Veronika is, akinek a meséje egy öntelt hattyúról szól, aki azért a történet végére csak felismeri, hogy nem elég a boldogsághoz az, hogy csak magával foglalkozik. Ő Sarkad város különdíját is kiérdemelte.
A zsűriben helyet foglaló Pete László kiemelte, hogy a pályázók fontosnak tartották, hogy a magyar hagyományokra építsenek. A rendezvénynek méltó helyszíne volt a gyulai vár, a házigazda várost képviselő Galbács Mihály úgy nyilatkozott, szeretnék, ha jövőre is a fürdőváros adhatna otthont a Magyar Mese Ünnepének. A szomszédos országok mellett pályázót még az Egyesült Államokból is vonzó kiírás egyik legfontosabb elvárása az volt, hogy a mese szereplőinek magyar neve legyen, és a történet, vagy annak legalább egy része egy létező magyar településen játszódjon. A legjobb művekből a dévai Corvin kiadó egy könyvet is megjelentetett.
Nézze meg képgalériánkat és videónkat is.
